Andriska

Abbahagytam a szoptatást most egy hete.
Feri elintézte, hogy az orvos felírja a tápszert, aki immár nem akadékoskodott. Persze az újszülötteknek való kezdő hipoallergén tápszert írta fel óvatosságból, amitől a patikus szerint nem fog jóllakni. Úgy tűnik, Andrisnak nincs ellene különösebb kifogása, de korántsem iszik meg belőle annyit, amit az ilyen korú csecsemőnek írnak ajánlott mennyiségként. Viszont újra híg lett tőle a széklete. Először azt hittem, hogy a sajátkezűleg gyártott cukkini-krumpli-csirkemell péptől lett valami baja, de nem, azóta is ilyen, a tápszer okozza, rá is van írva a dobozára.

Már kint van fölül 4 foga, és alul is kibújt a negyedik.

Ügyesen, gond nélkül kúszik, és már a négykézlábra állást próbálgatja.

Mostanában megint nehezebb az esti elaltatás, szinte nincs olyan este, hogy ne sírna fel egyszer-kétszer nem sokkal elalvás után. Az első komolyabb sírásnál fel szoktam venni, tápszert/vizet is kap, ha kér, a másodiknál már nem megyek be, és ilyenkor hamar el is csendesedik, és alszik reggelig.

 

Na, megjöttünk a féléves ellenőrzésről!

8,56 kg, 71,5 cm, a védőnő szerint egyéves gyereknek felel meg a mérete. Mondta, hogy milyen nagyot nőtt, mióta nem látta. Feltűnt neki, hogy Feri milyen jól néz ki, és az én fogyásomat is észrevette!

Kérdezték, hogy csak szopik-e, mondtuk, hogy már eszik gyümölcsöt-zöldséget (a tejpépet nem mondtuk, a húst se), az orvos szerint túl korán kezdtük a hozzátáplálást. Kérdezte, hogy melyik orvos mondta nekünk, hogy így csináljuk. Höhö, a helyettese... Ezek után már nem problémáztak a dolgon, főleg, hogy a széklete is rendben van.
Az elválasztást viszont nem sikerült elintézni, mert a gyerekorvos szerint attól még simán teherbe lehet esni, hogy szoptatok, úgyis majd felturbózzák a hormonjaimat. Abban maradtunk, hogy még egyszer rákérdezünk a Kaáliban, hogy tényleg szükséges-e, hogy abbahagyjam a szoptatást, és ha igen, akkor azonnal felírja a tápszert, addig nem. Grr!

Újabban megint kevesebb a tejem, Andrisnak pedig farkasétvágya van. Ha beültetem a pihenőszékbe és már látja a kajáját a kezemben, türelmetlenül sírva fakad, nem bírja kivárni, míg a szájába teszem. A falatokat elégedett hümmögéssel, morgással fogadja, szépen eszik kanállal. Egyre többet megeszik a bébiételekből, a tejpépet meg egyenesen imádja. A szopás még hajnalban-reggel megy úgy-ahogy, aztán a nap folyamán inkább csak lefejve, cumisüvegből fogadja el.
Nem is bánom, mert újabban megint harapdál, és most már felül is áttört az egyik foga. Rendszeresen csikorgatja a fogát, olyan hangja van, mintha kavicsokat őrölne. A doktornő azt mondta, rég látott olyan babát, akinek ennyi foga jön egyszerre, szerinte nagyon fájhat neki. Szegénynek véralfutásos is az ínye, napok óta egész nap nyugtalan, és éjjel is többször felébred. Javasolta a Nurofen szirupot fájdalomcsillapításra (csak Panadolt kaptunk, de az is jó), meg a Dentinoxot.

A térdére ez az orvos is azt mondta, hogy ekcéma, akart rá írni krémet, de mondtuk, hogy már írtak a Heim Pálban hidrokortizont. Mondta, hogy jó.

A kukiját egyéves koráig nem kell bántani, de figyelnünk kell, hogy pisiléskor van-e ív, és nem fúvódik-e fel a bőr amiatt, hogy nem tud rendesen távozni a vizelet.
A lábhidegség-izzadás szerinte azért van, mert így adja le a hőt a melegben.
A köldöke teljesen normális, csak én aggódtam, hogy nem szabályosan gyógyult be (olyan virágformája van a forradásnak).

Mikor hazaértünk, bekajált kis tejet, aztán banános-almás-csirkehúsos pürét majdnem egy egész üveggel, aztán beadtam neki a Panadolt, és kidőlt, mint egy zsák. Szegénynek megint megzavartuk a délelőtti alvását az orvoslátogatás miatt, remélem, most ki tudja pihenni a fáradalmakat.

Ma lett fél éves!
Ma is 8,66 kg-nak mértem, de majd kedden megtudjuk a pontos méreteket a tanácsadáson.
Már egyszer kapott húst (krumplifőzelék pulykahússal bébiételt), először furcsállotta, aztán egész szépen ette.

A tiszteletére vettünk két tortát (túró és Eszterházy), amit a gyülekezetünk tagjaival együtt fogyasztottunk el. Ma 9-en voltunk (Andrissal együtt), szokatlanul nagy társaság, óhatatlanul nagy volt a hangerő. Szegény Andris tűrte-tűrte, de egyre nyűgösebb lett. Hiába ringattuk, hurcoltuk, nem tudott elaludni, és végül le kellett vinni sétálni, így a babakocsiban elaludt, és még fent a lakásban is aludt benne jó darabig.

Szegénykét tegnap baleset érte: leesett az ágyról.
Én voltam a hibás, az ágyon hagytam (gondosan az ágy közepére igazítva, messze a szélétől), amíg kimentem, hogy behozzam a kajámat. Egyszer csak egy nagy huppanást hallottam, közben a pihenőszék nyekkenését is. Mire berohantam, a hátán feküdt a szőnyegen. Gyorsan felkaptam, vígasztaltam, de nagyon sokáig keservesen sírt. Az orrát beütötte a pihenőszékbe, elég csúnyán lehorzsolta, először megrémültem, hogy belső vérzése van, de szerencsére csak kívül vérzett. Miután megnyugodott, már vigyorgott, aztán már játszott is. Azóta is figyeljük, de úgy tűnik, minden rendben, az étvágya is jó.

Igaz, éjszaka szokatlan módon nagy műsort adott elő, 1/2 1-kor már felsírt, szopott, de nem lakott jól, mert nem sokkal azelőtt fejtem le a tejet. Ezután még cumisüvegből is ivott vagy 100 ml-t, de még így sem nyugodott meg. Kihoztam, ekkor már Feri is felébredt. Hurcoltam, közben nagyokat kacagott a lámpára, esze ágában sem volt visszaaludni. Letettem magunk közé az ágyra, Feri játszott vele, jól elszórakoztak. Végül 1/2 2 fele elkezdett ásítozni, és nagy nehezen el tudott aludni. Én még 2-ig fent voltam. 4-kor megint felsírt, ekkor nem mentem be hozzá, elhallgatott. Aztán 7-kor már újra ébren volt, szopás után visszaaludt, és még 1/2 10-ig hagyott aludni.

Ma leengedtük az ágyát középső állásba.

Nagyon aranyos, meg kell zabálni!
Ha csak ránevetünk, azonnal hatalmasra tátott szájjal vigyorog. Mostanában rászokott egy újfajta vigyorra: szélesen széthúzza a száját, és az alsó "fogsorát" a felső ínyéhez nyomja, bizos a növekvő fogai miatt. Időnként vízszintesen mozgatja is közben az állkapcsát. Gurulunk a nevetéstől, erre ő mégjobban nevet, kacag. Ma este annyira nevettek apjával, hogy egyszer csak legörbült a szája, és sírva fakadt, egyszerűen túl sok volt már neki. Aztán hamar megvígasztalódott, és folytatta a vigyorgást, kacarászást. Sőt, kifejezetten utánozta az apját, ahogy hangokat adott ki (kh-kh-kh, brr, brr).

Ellenben, ha kaka van, azt keserves zokogással jelzi, már nemegyszer előfordult, hogy azt hittem, más baja van, de olyan hirtelen váltott át sírásba játék közben, hogy gyanút fogtam, és tényleg. Ahogy tisztába tettem, felvidult.

Felül is elindultak a fogai! Az egyiken már kis fehér pötty is látszik, illetve már kettőn.

Mostanában nagyon jó kisgyerek, szépen eszik-alszik-játszik, sokat vigyorog és dumál. Akkor csap nagy hisztit, ha éhes, és várnia kell a kajára, amikor vizet forralok a tejpéphez, és azt még le is kell hűteni összekeverés előtt. Jó lenne előre tudni, hogy mikor éhezik meg, mert ha megcsinálom előre és nem kéri, dobhatom ki, vagy én eszem meg, de ahhoz drága.
Rendesen szopik is, és mostanában nem harap, viszont esténként pótolni kell, mert nem elég a tej, illetve nincs türelme várni, míg beindul. Most is sokszor csak cumisüvegből fogadja el lefejve. Nagyon szépen eszi a bébiételeket is, és vizet is szokott inni.
Ma 8,66 kg-nak mértem, éppen jóllakás után, de lehet, hogy csalt a mérleg, túl soknak tűnik.

A fogzás miatt megint nagyon rág mindent, és most már nagyon tud fájni, ha teljes erőből beleharap az ujjamba. Szépen fogja a dolgokat, már teszi is egyik kezéből a másikba, sokat nézegeti a kezeit, ujjait. Szépen nő a haja, mostanában szopás közben belemarkol, szinte tépi magának, úgy kell lefejteni róla a kezét. Meg ököllel csapkod is sokszor, időnként a saját fejét is eltalálja. Ha a kezében van valami játék, csörgő, azzal is csapkod, rázza.

Mintha az altatás kezdene könnyebb lenni. Nem igényel annyi hurcolást, sokszor elég nyitott szemmel letenni, befordul, felhúzza a takaróját, bekapja az ujját és alszik. Vagy kicsit még sírdogál az ágyban, nyöszörög, de aztán egyedül elalszik, nem mindig kell felvenni.

Piri nagymamától kapott egy jópofa macis plüss hátizsákot, íme:

 

Tegnap este határozottan mászott az ágyon!

Ha előre akar jutni, a feneke alá húzza a lábait, aztán előrenyomja magát. Eddig sokszor az lett belőle, hogy eldőlt oldalra, és átváltott gurulásba, de most már ilyenkor nem hagyja magát eltéríteni, hanem visszadől, és folytatja a kúszást. Persze ettől függetlenül gurul is jobbra-balra.

Úgy tűnik, kicsi neki az ágy, mert villámgyorsan eléri a szélét, nagyon figyelni kell rá. Ma már Feri inkább letette a szőnyegre, hogy ott másszon.

Azt hiszem, ez igencsak elfárasztja, mert ma szinte egész nap alszik. Ha fel is ébred, legfeljebb szopik egy kicsit, és már a szájában is az ujja, és hamar visszaalszik. Vagy álomkóros lett??

Tegnap este viszont alig tudott elaludni. 8-kor már aludt, de felsírt 9-kor, 10-kor, és még 1/2 12-kor is. Csak szoptatással tudtam megnyugtatni, nem tudom, hogy fogom így elválasztani, annyira igényli, ráadásul most tejem is van bőven...

Aug.7-én elvittük Andrist a Heim Pál bőrgyógyászatára, mert megint nagyon csúnya volt a térde.
A szakorvos nagyon kedves volt, megvizsgálta, de szerinte nem ekcéma, csak atópiás dermatitisz. Írt fel kétféle szteroidos krémet, egyet az arcára, egyet a lábára. Azt mondta, hogy a bőre amúgy egyáltalán nincs kiszáradva, a meleg, az izzadás okozhatja, hogy itt-ott időnként begyullad.

Vasárnap (10-én) Szegeden voltunk, az Annácska keresztelőjén.
Andrist csak úgy mertük elvinni, hogy Piri nagymama is jött bébiszitternek, és amíg mi a templomban meg az étteremben voltunk, ő vigyázott rá.

A keresztelő igazán családias volt, azután Annácska szülei gavallér módon megvendégeltek minket, de Andrist és Annát nem sikerült közelebbről megismertetni egymással, mert igyekeznünk kellett haza. Annácska nagyon élvezte a felhajtást, és többször bemutatta fantasztikus tapsolási és grimaszolási tudományát. Andris már az össznépi unoka-fényképezésen sírva fakadt, amikor a gyerekkórus felharsant, tényleg nem lett volna értelme az éttermi ricsajjal fárasztani. Anyuéktól kapott egy gyönyörű utazóágyat, rögtön birtokba vette, nagyon élvezte, aludt is benne egy kicsit.

Az odautazást jól tűrte, nagyrészt aludt, de hazafele már elege lett, kb. az út 2/3 részénél annyira sírt, zokogott, hogy meg kellett állnunk egy pihenőnél, kivenni az űlésből, kicsit dajkálgatni, majd tovább tudtunk menni. Kisvártatva folytatta a sírást, és csak akkor nyugodott meg, amikor vizet adtam neki, bár nagy része a nyakába folyt. Hazaérve egészen felélénkült, még játszott is az apjával nagyokat kacagva, és kb. 1/4 10-kor problémamenesen elaludt.

 

 

30-án voltunk a Kaáli Intézetben megrendelni a kistestvért.
Feri mondta a doktornőnek, hogy jöttünk a babagyárba egy újabb kakagyárért.
Nagyon kedvesen és örömmel fogadott a doktornő, még nem is láttuk ennyire jókedvűnek.
Vittünk neki fényképeket is, hogy kitehesse a falra a rengeteg jól sikerült lombikbébi mellé, kiválasztott egy hason fekvős vigyorgós korai képet.

Szóval novemberben indul a project, viszont ehhez októberre teljesen abba kell hagynom a szoptatást, hogy hormonálisan helyreálljak. Remélem, a gyerekorvos meg fogja érteni, és nem kell vele küzdeni a tápszerért.

A hozzátáplálás megtette a hatását: Andrisnak 2 napig nem volt széklete, aztán harmadnapon produkált egy igazi kakát, nem folyt ki, hanem egyben maradt, bár puha volt. És büdös! Feri vette észre, én nem is láttam, ahogy besandítottam a pelenkájába, mert nem ilyenre számítottam. Mikor kibontottam, akkorát kiáltottam meglepetésemben, hogy szegény Andris sírva fakadt. A második ilyen kakát Piri nagymama találta a szag alapján, az jóval nagyobb adag volt, és akkor is sírva fakadt Andris, mint aki valami rosszat csinált. Biztos érezte, hogy nem az eddig megszokottak szerint történik a dolog. Szóval úgy néz ki, hogy mostantól nem fog a derekánál kifolyva mindent elönteni a híg kaka, nagy előrelépés.

Andris bőszen nyeli a különböző bébiételeket (alma, őszi, alma-krumpli, sütőtök-alma, stb). Egy-kétszer tejpépet is adtam neki.
A térdhajlatában az ekcéma hirtelen sokat javult a hidrokortizontól, viszont most megint csúnya piros. Lehet, hogy elvisszük a Heim Pálba szakorvoshoz. Felhívtuk őket, azt mondták, hogy azt sima gyerekorvos nem mondhatja ki, hogy ekcéma, csak bőrgyógyász. Ha reggel odamegyünk, és szólunk, hogy kisbabáról van szó, nem fognak sokat várakoztatni. Viszont ha allergiavizsgálatra lesz szükség, ahhoz be kell fektetni pár napra!

 

Ma elmentünk tanácsadásra, Feri elkísért, gyalog mentünk. El szerettem volna beszélgetni kicsit a védőnővel a hozzátáplálásról, mielőtt bemegyünk az orvoshoz.
Persze a védőnő és az orvos is szabadságon volt, de ha már ott voltunk, bementünk a helyettesítőhöz. Gondoltuk, legalább megismerjük ezt a doktornőt is, hátha szimpatikusabb, mint a miénk.
Kissé úgy éreztem magam, mint aki csak betolakodóként feltartja az orvost a bokros teendői között, úgyhogy néhány kérdésemmel elő se mertem hozakodni. Le se mérték Andrist, és elég durván megnyomkodta a hasát, sírt is szegény. Meghallgatta előlről-hátulról, de nem lefektetve, hanem az ölemben tartva, kitekeredve.
Mutattuk neki a térdhajlatában levő sebeket, amik már nagyon csúnyák, varasak. Egyből rávágta, hogy ekcéma, írt rá hidrokortizon kenőcsöt, és egy testápolót a száraz részekre. Nekem tejmentes diétát írt elő, semmit nem ehetek, amiben tejtermék van, még tejes zsemlét sem, marha-borjúhúst sem, és csak baromfiból készült parizert, virslit.

Feri megemlítette, hogy kevés a tejem, és a korábban lefagyasztott tartalék is fogytán van. Nem javasolt tápszert, hanem azt mondta, hogy nyugodtan kezdjünk el almát-őszibarackot adni, és krumplit különböző zöldségekkel összeturmixolva, 6 hónapos korától pedig mehet a hús is. Megkönnyebbültünk, hogy most már orvosi felhatalmazásunk van a hozzátáplálásra. Nem mondtuk meg, hogy mi már második hete adunk Andrisnak almát, krumplival kevert almát, tegnap pedig már az őszibarackot is megkóstoltattam vele. Tejszaporításra nem a minél többszöri szoptatást javasolta, ahogy a mi orvosunk, hanem a szoptatósteát és a pihenést.

A mai nap nagyon nehéz volt.
Azzal kezdődtek Andris szenvedései, hogy a reggeli nagy alvása közben fél óra után felébresztettem, és indultunk az orvoshoz. Sírva méltatlankodott, de aztán valamennyire megnyugodott. A rendelőben sokat kellett várni, szinte végig a karomban volt, így nem sírt, de látszott, hogy szeretett volna már aludni. Hazafele jövet a patikában rázendített, de volt nálam tej cumisüvegben, így azzal el tudtam hallgattatni. Mire hazasétáltunk, édesdeden aludt a babakocsiban, sőt, még a lakásban is tovább aludt benne egy kicsit.
Na de onnantól kezdve szinte semmit nem tudott aludni egész nap. Ha sikerült is letenni, rövid idő múlva sírva felébredt. Gyakran szopott, de csak kis adagokat. Az őszibarackpüré nem igazán ízlett neki, csak nyammogta, de azért megette. Az almát viszont kinézte a számból, szinte könyörgött, hogy ő is kapjon. Erre lereszeltem egy kicsit, azt megette. Ezután még sírósabbá vált, gyanítottuk, hogy talán a hasát bántja ez a sok gyümölcs. Gripe Watert is kapott, jöttek nagy büfik és pukik, de kaka egész nap nem volt.

Hanem ami a fürdés után következett, az már mégiscsak sok. És ezt már napok óta csinálja, hogy hiába altatom el és teszem le hosszas hurcolgatás után, nem marad úgy, hanem 15-20 perc múlva felsír, és kezdődik az egész előlről, legalább 3-4-szer minden este. Ilyenkor megszoptatom, vagy segít, vagy nem. Próbáltuk a "fogzásellenes" homeopátiás kúpot, Chamomilla bogyókat, Dentinox gélt is, nem sok sikerrel. Kétségbeejtő, tehetetlenek vagyunk. A hálózsákot is levettem róla, hátha az a baja, hogy melege van.

Volt már, hogy csak 1/2 11-kor sikerült végleg ágyba tenni, ráadásul többször is felkelt éjfél körül. Amikor már végleg nem tudok mit kezdeni vele, kihozom közénk a nagyágyra. Ezzel csak az a baj, hogy ahelyett, hogy megnyugodna, teljesen felélénkül, vigyorog, hempereg, gügyög, persze mi is nevetünk, játszunk vele, holott elalvás előtt már nem kellene pörgetni a gyereket. Félek, hogy a végén rászokik erre.
Ma, mikor már vagy ötödször sírt fel, fogtam magam, elkészítettem neki egy kis tejpépet, amit a DM-ben vettem (elvileg 4 hónapos kortól adható, gluténmentes, babatejes pép), és belekanalaztam a szájába, gondolván, hogy talán az a baja, hogy nincs tele a hasa. Ezután még egy kicsit a nagyágyon hempergett, forgolódott, játszott, majd mikor vagy háromszor nagyot ásított, megint letettem aludni. Végre tartósan elaludt.

Mellesleg, már egész jól mászik. Az a technikája, hogy hason fekve magasra feltolja a fenekét, majd előrenyúlva leengedi. Persze nem ilyen szépen, hanem dől jobbra-balra, de a végén mégis csak előbbre jut rettenetes erőfeszítések közepette.

Újabb szokása, hogy szopás közben harap. Már folyik rólam a víz közben, annyira félek, hogy mikor harap újra. Kiszámíthatatlan. Ráadásul, ha felszisszenek, rászólok, sokszor csak vigyorog a képembe, azt hiszi, jó játék. Próbáltam bimbóvédővel, de még úgy is éreztem, amikor rászorította a fogát. Remélem, előbb-utóbb abbahagyja. Mert ha nem, én hagyom abba a szoptatást!

Vettünk neki menő napszemüveget, Baby Banz, 100% uv-szűrős. Nagy sikert arat vele, ha sétálunk.


























Jellemző képek:

Tegnap töltötte be az ötödik hónapot.
8 kg, de még nem mentem el tanácsadásra, ahol pontosan megmérik.

Kijött a harmadik foga is alul. Mostanában nagyon nyűgös volt, többször felkelt éjszaka is, éjfélkor, 2-kor, és szopott. Jó étvágya van, sokat eszik, inkább többször keveset. Állandó szorongásban vagyok, hogy elég lesz-e a tejem, meg amit előző nap lefejtem. A mélyhűtőben már csak 4 pohár fagyasztott tej van, azok is elég régiek.

Gondoltam, hogy megbeszélem a problémát a védőnővel és az orvossal, de félek tőlük. Tudom, hogy az orvos nagyon nem híve a 6 hónapos kor előtti hozzátáplálásnak, attól tartok, hogy lehurrognak. Ráadásul Andris igen szépen gyarapszik, nem tűnik alultápláltnak. Úgyhogy saját szakállunkra (meg némi szakirodalom alapján, ugyanis ahány könyv, internetes oldal, annyiféle tanács) elkezdtük a hozzátáplálást néhány napja, elvégre igen fejlett, egészséges, vaskos, erőteljes gyerek, 3 foggal és nagy étvággyal.

Az első néhány kanál almalevet Piri nagymama kóstoltatta meg vele. Igazán jól fogadta, igaz, hogy kissé bágyadt volt még alvás és szopás után. Még adtam neki két alkalommal én is, ezek után nem tudott kakálni két napig. Úgyhogy egy darabig leálltam az almával. Mikor sikerült a kaka (a szokásos mindent elöntő fajta), másnap újra próbálkoztam. De ez az alma egyszerűen lételen volt, úgyhogy jól összepépesítettem, és a pépet kanalaztam a szájába. Először nagyon furcsállotta, nyammogott rajta, de azért nyelte, aztán már nagyra tátotta a száját, ahogy közeledett a kiskanál, és a végén, ha nem adtam elég gyorsan, méltatlankodva nyögdécselt. Szóval úgy tűnik, menni fog a dolog.

Ma először altatom az anyutól kapott hálózsákjában, ugyanis mindig lerúgja magáról a takarót meg a zoknit éjszaka, és mikor megyek be hozzá etetni, hideg a keze meg a lába. Ha jobban felöltöztetem, akkor meg elalváskor van melege. Igaz, hogy ebben nem tud olyan jól forgolódni meg mozogni, de remélem, meg fogja szokni.

Ma nagyon jó napja volt az utóbbi napok nyűgösködése után (talán a rossz idő miatt volt, vagy a foga, nem lehet tudni). Levittem sétálni, mert viszonylag jó volt az idő, szinte sütött a nap. Mire leértem vele, már csepergett az eső. De ha már nekiindultam, nem adtam fel. Ráborítottam az esővédőt, én meg kapucniban toltam a kocsit. Kissé eláztam, de ő jót nézelődött, majd aludt. Most már második fokozatba döntöttem a háttámlát, hogy jobban kilásson.
Újabban háton fekve a fejét, vállát emelgeti, igyekszik felhúzni magát. A pelenkázást és az öltöztetést nagyon megnehezíti az állandó forgolódásával. A mászást egyelőre nem erőlteti, viszont rengeteget repked, lebeg, fáradhatatlanul. Időnként a kezére támaszkodva kinyomja magát, aztán folytatja. Néha leesik a feje, de rögtön emeli fel, és tovább egyensúlyoz a hasán, nagy lihegés közepette. Érthetetlen, hogy mi a jó neki ebben, de valamiért élvezi.

Feri írt egy dalt kb. 15 éve a majdan születendő fiának. Most előbányászta, és elénekelte Andrisnak. Nagyon szép, megható dal, Andris is lenyűgözve hallgatta, bámulta az apját, ahogy énekelt és gitározott.

2 fog:

 

 

Néhány nappal később feladtam a Suttogót. Nagyon sok sírással járt a sokszor 3/4 óráig tartó félpercenkénti felkapkodás, és nem vettem észre javulást. A hurcolás sokkal nyugalmasabb, igaz, hogy fárasztóbb, és előbb-utóbb nem fogom fizikailag bírni. Majd akkor fogok változtatni, ha muszáj lesz, és akkor lehet, hogy drasztikusabb módszerhez fogok folyamodni: sírni hagyás felkapkodás nélkül. Majd meglátjuk...

Vettünk járókát. Rövid időre elvan benne, ha jó kedvében van és a közelében vagyunk. Hosszabb távon ugyanúgy sír, mintha az ágyon egyedül hagynánk. De legalább nem gurul le róla.

Valamint vettünk egy könnyű, esernyőre csukható babakocsit (nagy részét Piri nagymama fizette), mert a nagy alig fér bele a csomagtartóba, el is deformálódott két kereke, amikor beleerőltettük.






































Amúgy Andris napról napra fejlődik, ügyesedik. Szépen forog hasra-hátra, nyúlkál a kezével, mindent megfog, a szájába vesz. Figyelmesen nézeget, nevetgél, időnként számunkra érthetetlen dolgokon kacag: pl. falinaptáron látható épületre, a fiók fogójára, a lámpára, a monitoron látható színes ábrákra nagyot nevet. A Baby tv-t is figyeli időnként, ha tetszik neki egy figura vagy zene, kacarászik neki.

Nagyon szereti, ha énekelünk neki. Ha azt énekeljük, hogy "Kis kece lányom", nagyon élvezi, főleg annál a résznél vigyorog, hogy "Mondom-mondom, fordulj ide, mátkámasszony". Újabban ez a dal a sláger, elalváshoz is ezt dúdolgatom neki lassítva. Korábban a Veronika egyik dalára altattam, de már unom. Fürdés után szoktam a "Hopp ide tisztán"-t énekelni, meg a "Csillagok, csillagok"-at. Várom már azt az időt, amikor sötét lesz altatáskor, és a villany miatt világítani fognak a csillagok a tapétán. Biztosan el lesz bűvölve tőle.

Már kibújt a második foga is, mindkettő szépen növöget. Nem tudom, mennyire kellemetlen neki a fogzás, a sok sírás közt nehéz megállapítani, hogy ez is az okok között van-e. Mindenesetre időnként bekenem neki Dentinox géllel, nagyon szeret csámcsogni rajta. Valamint a nyálát is nagyon folyatja, már kicsit kisebesedett a bőr a szája alatt, hámlik, krémezgetem. Sokat bukik, lépten-nyomon balesetek történnek, mindent összealudttejez. Nem csoda, annyit mozog, sajtkukac.

A szopás viszonylag problémamentes most, azt vettem észre, hogy ritkábban éhezik meg, kb 4-5 óránként, de olyankor rendesen szopik. Amivel megőrjít, az az, hogy időnként úgy viselkedik, mintha nem lenne éhes, nem kéri a cicit, de nyugtalan, nyűgös, sírós. Viszont ha cumisüvegből megkínálom, azt elfogadja, iszik. Máskor ugyanez fordítva. Iszik a cumisüvegből, de jelez, hogy elég, többet nem kér. De csak sírós, feszült, nem tud elaludni, és a végén kiderül, hogy szopni akar, éhes, mint a fene. Nem bírok kiigazodni rajta!! Folyamatos próbálkozás az etetés, valamelyik csak bejön... Mindenesetre gyarapszik, ma 7,81 kg-nak mértem pucéron.

Tegnap mászni próbált! Az ágyon hason feküdt, a számológépet próbálta megkaparintani, de nem érte el. Minden erejét összeszedve feltolta a fenekét, és oldalra dőlve előre mozdult. Hárman drukkoltunk neki lelkesen: Piroska, Feri meg én. Sokat próbálkozott fáradhatatlanul, ebből hamarosan valódi mászás lesz. Ferin látszott, hogy egészen meghatódott. A múltkor megjegyezte, hogy nem hiszi, hogy van apa, aki jobban szereti a fiát, mint ő az övét...Az biztos, hogy sokkal jobban eljátszik Andrissal, mint én, nagyon jól szót értenek egymással.

Éjszaka továbbra is szépen alszik, 5 körül egyszer felkel enni, utána visszaalszik kb 8-ig. Napközben is szundít egyszer délelőtt, egy-kétszer délután is. Viszonylag hamar elfárad, vigyázni kell, hogy ne pörgessük túl. Ha kipihente magát és jóllakott, akkor jókedvű, mosolygós, játékos. Füdés előtt pucéron ki szoktam hozni a nagyágyra, hogy szellőzzön egy kicsit, és könnyebben mozgolódjon. Nagyon élvezi, forgolódik, repked, játszik. Imádja, ha berregünk neki, meg ha Feri berregős puszikat nyom a tagjaira. Ilyenkor már előre kacag, ha látja, mire készül. Azt is szereti, ha a hóna alá nyúlva magasra emeljük. Ha felemeljük vízszintesre, szépen tartja a fejét meg a lábait. Az ágyon alá szoktam teríteni egy fürdőlepedőt, hogy baleset esetén azt piszkolja be. Ennek ellenére Feri is, én is kaptunk már a pisisugárból.

Viszont furcsa, hogy rendszeresen jéghideg a lába, akkor is, ha 26-27 fok van a szobában. Úgyhogy általában zoknit adok rá, ez az izzadtságot is felszívja, de így meg csúszik a lába, ha mászni próbál. Azért ezt a hideg láb dolgot majd megkérdezem az orvostól, nehogy valami vérkeringési zavar legyen. Érdekes, hogy ha kivisszük babakocsiban, ott szép meleg és száraz a talpa.

Tegnap adtam rá az első 4-es méretű pelenkát (7-18kg), ugyanis rendszeresen kakában úszik az egész gyerek reggelre. Volt olyan nap, hogy 3-szor kellett átöltöztetnem emiatt, és kétszer ágyat húzni. Hiába, ma reggelre szintén kifolyt a derekánál annyira, hogy a matracig kakás lett minden (természetesen a gumilepedő mellett történt a dolog, mert annyit mászkál az ágyban).

 Néhány kép:



























































































































































 

24-én kedden voltunk orvosnál, egy nappal a 4. betöltött hónap után. Megkapta a két szúrást, nem volt túl vészes. Egyhamar nem lesz több oltás. Hossza 67 cm, súlya 7,28 kg.
Az ekcémára most azt mondta az orvos, hogy nem is ekcéma, hanem valami vírus, mert gyűrűs, körkörös foltokban jelentkezik. És ez jobb, mert nem okoz panaszt, majd el fog múlni.
A fogára az asszisztens azt mondta, hogy tényleg jön, meg van dagadva az ínye. Az orvos szerint ez még semmi, majd még jobban dagadni fog, és csak utána jön a fog.
Estére lett egy kis hőemelkedése: 37,5, adtam neki egy kúpot, mert nagyon nyűglődött.

Csütörtök reggelre áttört az első foga! És a mellette levő is elindult már. Kenegetem neki Dentinox géllel, nagyon szereti, mert édes, olyankor meglepődve nyalogatja egy darabig.

Csütörtökön itt járt a másik nagymama Szegedről, és a nagynénje, Blanka is tiszteletét tette. Nagyon el voltak ragadtatva Andristól, hogy milyen nagyot nőtt, milyen szép, milyen okos, milyen ügyes. Kapott egy kis füles sapkát, meg egy rózsaszín bogárszerű lényt. A nap fénypontja volt, amikor Andris produkált egy hosszas kacagást, így még azelőtt nem nevetett, ugyanis Blanka nyelvet öltögetve berregett neki, és ezt borzasztóan élvezte. Mindenki nagyon nevetett, ez méginkább kacagásra ösztönözte. Kár, hogy hirtelenjében nem sikerült felvenni kamerával a jelenetet. Anyunak is sikerült ezt a hatást elérnie nála, nekem és Ferinek azóta sem. Nálam akkor szokott nevetgélni, amikor hátradőlve a mellkasomra fektetem hasra, és a képébe vigyorgok. Ilyenkor nekem is nagyokat kacarászik.

Anyu hozott egy könyvet: A suttogó titkai.
Ahogy olvastam, úgy éreztem, hogy végre valaki, aki a konkrét problémámra ad választ: arra, hogy csak kézben ringatva, járkálva lehet Andrist elaltatni, ami egyre nehezebb dolog, és jó lenne leszoktatni róla valahogy.
A suttogó tanácsa: csak annyi időre venni fel, amíg abbahagyja a sírást, utána rögtön visszatenni az ágyába. Ha újra sír, újra felvenni. Eleinte ez lehet akár 100 felvétel is, de később meg fogja tanulni, hogy egyedül elaludjon. Már 4. napja csinálom eszerint. Úgy érzem, valóban könnyebb, bár tényleg sokszor kell felvenni-letenni, de nem visel meg úgy fizikailag, mint a folyamatos hurcolás. Az is nagyon fontos, hogy meglegyen a napirend, mert biztonságot ad neki, és a fáradtság első jeleire azonnal ágyba kell dugni. Mióta így csinálom, sokkal többet alszik napközben, szinte ébredés után egy órával már újra pihenni kíván. Jobban is eszik, szívesebben szopik, több a tejem is.

A hasra-hátra fordulást azóta is csinálja, bár nem olyan intenzíven, időnként nem sikerül neki, alászorul a karja, olyankor mérgesen sír. Legújabb szokása a repkedés: hason fekve lábait és karjait is felemeli egyszerre, a fejét is, és így egyensúlyoz a hasán. Állandóan ezt csinálja, nem csodálom, hogy belefárad. Alvás után, ha hangicsál és bemegyünk hozzá, akkor is ebben a pózban találjuk általában.



Ma éjszaka történt valami, ami eddig nem fordult elő: 11 körül felsírt, hangosan, ijedten. Beszaladtam hozzá, félálomban forgolódott és szenvedett. Felkaptam, vígasztaltam, simogattam egy kicsit, azonnal megnyugodott. Visszatettem, aludt tovább szépen. Lehet, hogy rosszat álmodott.

 

 

 

 

 

 

 

Ma lett 4 hónapos Andris. Holnap visszük oltásra és felülvizsgálatra.

Mostanában nagyon jól viselkedik, elég rendesen eszik, alszik, sokat nevet, mosolyog, dumál. Fő szórakozása, hogy hempereg az ágyon. Egyelőre balra indul neki, és egy vonalban végiggurul, nem oda-vissza fordul. Közben nagyokat sikongat, vagy mérgében, ha nem sikerül egy mozdulat, vagy örömében, ha jól megy. Nagyon kell figyelni rá, hogy le ne essen. 2 napja sajnos meg is történt, de szerencsére csak a pihenőszékre esett rá, kicsit az arcát megütötte, de nagyobb volt az ijedtség, mint a sérülés. Persze sírt torkaszakadtából, és mi is nagyon megijedtünk, még percekkel később is remegtem. Utána pont a kaputelefon is megszólalt, tovább tetézve Andris rémületét, úgyhogy igencsak kellett vígasztalni.

Szerencsére már a tejem is megszaporodott, szedtem egy homeopátiás bogyót, amit a védőnő ajánlott. Vagy az vált be, vagy a reménykedés, vagy a fejés. Ennek ellenére mindig szükség van az előző napi lefejt tejre is, hogy pótoljam, mert időnként nem hajlandó a cicit elfogadni.

Az ekcémája szaporodik, már mindkét karján és combján is vannak száraz kerek foltok. Van, amikor feltűnő és csúnya, van, amikor alig látható, halvány és sima.

Ma nagyon nyűgös volt, nem találta a helyét, feszengett, sokat sírt, és egész nap rágta az ujjamat. Este benéztünk a szájába, mert az ujjammal furcsát éreztem, és lent középen a bal oldali metszőfogánál egészen fehér az ínye, szerintem nem sok hiányzik, hogy áttörjön. 

 

Ma egész nap sírt, alig evett és alig aludt!
Teljesen kivagyok!!!!

Kb. annyi ideig nem sírt, amikor levittem sétálni. Meg Feri játszott vele időnként, azt élvezte, de azt sem sokáig. Nagyon sajnáltuk, látszott, hogy nagyon szenved, éhes is, de egyszerűen nem tudtunk neki segíteni. Hiába volt tejem, nem itta, cumisüvegből is alig-alig. A végén már kiskanállal töltögettem bele a tejet, de 1-2 kanál után csak prüszkölt, ordított, nem akarta inni. Mikor tehetetlenségemben együtt sírtam vele, annyira megdöbbent, hogy még a sírást is abbahagyta pár pillanatra, csak bámult rám.
Reggel még bekajált, de attól kezdve csak a műsor ment. A hurcolás sem segített. Talán az idő teszi?

Este pedig úgy összekakálta magát az ágyban, hogy még a kókuszmatrac huzata is kakás lett, a gumilepedő mellett kifolyt, meg a paplanja, lepedője, ruhája is úszott a zöld kakában.
Most két hatalmas büfi után nagy nehezen elaludt, de attól tartok, még fel fog sírni.

Mellesleg ma többször hasról hátra fordult!

Az utóbbi napokban elég jól viselkedett Andris.

Illetve az esti lefekvés tegnap nagyon nehéz volt, csak 3/4 10-re sikerült úgy letenni az ágyába, hogy nem sírt fel.
Általában délelőtt és délután is alszik kb. 2 órát, közben pedig viszonylag szépen eljátszik (a mi asszisztálásunkkal), nézeget, nomeg eszik.
 
Ami az evést illeti, valamivel jobb a helyzet, mint korábban, már nem ordít szopás helyett-közben-után, csak akkor, ha éhes és nem jön a tej a ciciből, hiába szívogatja. Rendszeressé vált, hogy az előző napi lefejt tejet adom neki cumisüvegből, vagy fagyasztottat, elég szépen issza. Vettem extra-szuper kólikaellenes cumisüveget is, hátha abból könnyebben tud inni, de lényeges különbséget nem tapasztaltam.

Altatás: újabban rászokott, hogy ha fáradt, álmos és járkálok vele, elkezd áriázni. Vékony magas hangon fájdalmasan nyöszörög, jajgat, de nem sír. Jókat derülünk rajta ilyenkor, ahogy kornyikál.

Ma délután elmentünk egy kicsit kirándulni, már nagyon hiányzott egy kis kimozdulás.
A kőbánya-újhegyi bányazóhoz mentünk, kicsit körbejártuk babakocsival, meg üldögéltünk. Amíg ment a kocsi alatta, Andris nagyokat ásított, aztán el is bóbiskolt, de amikor leültünk, felébredt. Már délután 4-kor álmosan ásítozott, de igazi alvás 1/2 9-ig nem következett be, az is csak hosszas hurcolászás, töbszörös szopás és cumisüvegezés (és bukás) után. Apját és engem is lealudttejezett. Túl fáradt volt már, maga sem tudta, hogy mit akar.

Ma ismét tanácsadáson voltunk, Piroska kísért el.

Mondtam, hogy aggasztóan keveset eszik, nagyon sokat sír, és kevés a tejem.
Megmérték: 7,01 kg. Azt mondta az orvos, hogy nincs gond a gyarapodásával, hacsak nem akarunk elefántot nevelni a fiunkból.
A sírásnak szerinte semmi köze az éhséghez, egyszerűen vannak ilyen gyerekek, akik nagyon igénylik a testi kontaktust, mások meg simán elvannak egyedül. Ezen kívül lehet, hogy nagyon érdeklődő (ez igaz, feszülten figyel, les mindent), és azért nem tud egyedül elszórakozni, igényli a társaságot, ingerdús környezetet.
A tejhiányra azt ajánlotta, hogy szoptassam gyakrabban, esetleg éjszaka is keltsem fel enni, ha magától nem ébredne fel. Kicsit petyhüdtnek találta a bőrét a hasán (folyadékhiány?), de a combja nagyon szép telt, szóval szerinte nincs gond.
írt fel erősebb popsikrémet a kérésemre, mert mostanában csúnya kiütéses, pöttyös volt a feneke. A mellkasa is tele van kiütéssel, az orvos szerint ez lehet a melegtől, vagy attól is, hogy valami irritálja (öblítő, mosószer).
A befele forduló lábfej szintén nem probléma, ha komoly lenne, már gipszben lenne a lába.

Hazafelé jövet Andris feltette a két lábát a babakocsi karfájára, és ott nézegette őket. Végül el is aludt, de ahogy beértünk a házba, kipattantak a szemei.

Amúgy mostanában jobb a helyzet, már nem nyűglődik annyit. Sokat nézegeti a kezét, lábát, nagyokat vigyorog, kuncog. A heőzést már abbahagyta, most mindenféle torokhagokat hallat inkább.
Lehet, hogy az a nagy kánikula okozta az egész cirkuszt. Most szívesebben szopik, és általában nem torkollik sírásba a dolog, de azért az esti lefektetést mindig megszenvedjük, ő is, mi is. Újabban úgy tud álomba szenderülni, hogy szopik egy kicsit közvetlenül elalvás előtt. A cicin elbágyad, lecsukódik a szeme, és utána már kisebb-nagyobb zökkenőkkel el tud aludni.

Ez itt egy ásítás:

Feri hazajött!
Nagyon örültek egymásnak. Végre újra a Feri hasán tud jókat büfizni, és abban a helyzetben a kezére is rálát, sokat nézegeti, nagyokat vigyorog.

Tegnap Andris átaludta az éjszakát (3/4 9-től reggel 8-ig), és délelőtt is aludt egy jót. Levittem sétálni, azt is szépen tűrte. Viszont délután nehezen tudott elaludni, sokáig hurcoltam, tettem-vettem, és nagy nehezen végre 3 körül álomba szenderült.
Erre csengetnek: a mosógépszerelők jöttek, ugyanis alig centrifugáz a gép, és erős penész-, illetve pöcegödörszagot áraszt mosáskor. A beszélgetésre, zörgésre persze felébredt Andris, és attól kezdve nem volt nyugalmunk egészen az esti elalvásáig.
Már iszonyú fáradt volt, de sem enni, sem aludni nem bírt. A fürdést előbbre hoztam, hogy hátha megnyugtatja, de azt is végigsírta. És sajnos estefelé a tejem is elég kevés, úgyhogy ilyenkor az előző napi lefejt tejet szoktam odaadni neki. Vagy elfogadja cumisüvegből, vagy nem. Most szerencsére ügyesen megitta. Az egész napi adagja összesen 720 ml volt.
A mosógépnek a szivattyúja haldoklott, ki kellett cserélni, de mondták, hogy nehogy új gépet vegyünk, mert az ez utáni generáció már szemétre való vacak, ez még sokáig bírja a strapát, csak 5 évenként elhasználódik a szivattyú.

Andris éjszaka kétszer is felkelt enni: 1/2 2-kor és 1/2 6-kor. Végül 1/2 9 körül ébredtünk fel (Feri ilyenkor persze már rég ébren van). Mindkétszer pelenkát is kellett cserélnem, mert kakálással végződött a szopás. Sőt, azóta már délelőtt is volt egy teli pelenkája.

Délután Piroskát várjuk babyszittelésre, megyünk bevásárolni. Kicsit tartottam tőle, hogy vállalja-e a múltkoriak után, de egyből beleegyezett. Majd igyekszünk gyorsan hazaérni.

Na, Feri befeküdt a kórházba 5 napra fogyókúrára, holnap már szerencsére jön haza. Ijedtemben, hogy egyedül maradok Andrissal, mind a két nagymamát megkértem, hogy jöjjenek segíteni egy-két napra.

Anyu jött hétfőn, kedden ment haza. Andris előadta magát, annyit sírt, hogy már Anyu is megjegyezte, hogy ennyire sírós gyerek nincs is, és ez már több a soknál.
Mivel Anyu a látogatását összekötötte a fürdő és a wc kifestésével, nem nagyon lehetett Andrist ráhagyni egyedül. Bevásárolni azért el tudtam menni. Amúgy Andris sokat vigyorgott is, amikor Anyu nyájasan beszélgetett vele, és a második napon szép hosszú délutáni alvást rendezett, így nyugodtan lehetett pakolni, tenni-venni. Anyu meg is jegyezte, hogy jó gyerek ez... Mindenesetre elég tűrhetően evett, egyik reggel 180g-ot is bevágott.
Mikor Anyu elment, megfürdettem, letettem aludni, de csak forgolódott, nyugtalanul vergődött, sírt, és egyszer csak kihányt egy nagy adag aludttejet hason fekve, még az orra is tele volt vele. Nagyon megijedt ettől (én is), úgy kellett megnyugtatni. Végül elaludt.

Szerdán a másik nagymama jött el, hogy bemehessek Ferit meglátogatni. Délután 3 körül érkezett, én el is indultam rögvest. 7-re értem haza, de már a folyosóról lehetett hallani Andris üvöltését. Szegény Piroska holtfáradtan, elgyötörten panaszolta, hogy már 2 órája megállás nélkül sír a gyerek, nem tud vele mit kezdeni, és enni sem volt hajlandó, viszont őt lehányta aludttejjel.
Ahogy engem meglátott, és átvettem a karomba, kicsit megnyugodott Andris. Néhány kortyot szopott is, de aztán már nálam is csak sírt. Egész nap összesen kb. 300g-ot evett, és később sem akart enni, csak szenvedett, pukikat és kakákat eregetett. Lehet, hogy a hasa fájt. Nagyon melegnek is éreztem, megmértem a lázát: 37,3! Valószínűleg csak a sírástól melegedett ki, de adtam neki egy lázcsillapító kúpot, ami egy nagy rottyantás keretében távozott is belőle. Aztán nagy nehezen 3/4 9 körül elszunnyadt.

Ma reggel 1/2 6-kor ébresztett, természetesen hason fekve. A fenekét szépen felnyomta a térdével. Szopott 140g-ot, majd visszaaludt (én is), és majdnem 9-ig aludtunk!
Ma mértem minden szopását, és mindegyik után adtam neki Gripe Watert is. Így egész jó napunk volt. Aludt 11-12 között, majd 3-6 között, és 3/4 9-kor az esti alvás is megkezdődött. Egyedül az esti szopással volt probléma, ugyanis nem volt tejem, amikor ő kérte volna, úgyhogy az előző napi lefejt tejet adtam oda neki cumisüvegből. Szépen megivott belőle vagy 100 ml-t. Tud ő cumisüvegből inni, ha akar!
Az egész napi szopott mennyiség 760 ml. A mostani viszonyok közepette ez igen szép mennyiség, bár a súlya alapján naponta kb. 1 litert meg kellene innia.

Az altatással mostanában az a helyzet, hogy ahogy letesszük az ágyába, oldalra fordul, és jó esetben elkezdi szopni a hüvelykujját és úgy alszik el. Rossz esetben tovább fordul egészen hasra, amit már nem szeret, sírni kezd, kúszik az ágyon, végül valahova beszorul, és akkor már lőttek az elalvásnak. Vagy oldalra fordul, de nem tud megnyugodni, ide-oda vergődik, forog, és egyre jobban belelovallja magát a sírásba. A másik eset, hogy eleve sír, ahogy érzi, hogy le akarom tenni, sőt, ma már akkor elkezdte, amikor beléptem vele a szobájába. Időnként azért úgy is el tud aludni, hogy álomba sírja magát, és hason is jókat aludt már.

Tegnap reggel, miután meghallottuk az első hangjait, Feri bement hozzá, és kérdezte, hogy én fordítottam-e hasra. Nem, én mindig a hátára fektetem. Szóval átfordult! Már a karján támaszkodott és nyöszörgött.

Tegnap volt a 3 hónapos felülvizsgálat, oltást is kapott. Most nem üvöltött olyan kétségbeesetten, mint a múltkor, de azért így is sírt. Szúrás után, mikor felvettem, egyből megnyugodott. A váróteremben ő volt a legcsendesebb gyerek, szépen elnézelődött az ölemben.
A védőnő kérdezte, hogy mi újság, mondtuk, hogy nagyon sírós lett és nem akar enni, és általában este van a nagy műsor. Azt mondta, hogy attól lehet, hogy 3 hónapos kor körül kevesebb tej termelődik átmenetileg. Mivel kevesebb a tejem estére, nehezebben jön, és a gyerek nem akar küzdeni érte, inkább nem kéri, de majd a mérlegeléskor kiderül, hogy van-e nagyobb gond. Hát nincs gond: 6,88 kg, 65 cm, fejkörfogat 40. Nagyon szépen gyarapszik, az orvos megvizsgálta, mindent rendben talált. (Mondjuk ez a probléma még csak néhány napja áll fenn, a gyarapodásán még biztos nem látszik meg) A lábizzadás szerinte a meleg miatt van, a védőnő melegkiütéseket is látott a mellkasán.
Most már próbálom minél kevésbé túlöltöztetni, itthon csak egy bodyt adok rá, és éjszaka sem öltöztetem fel jobban, mert a kisszoba nagyon meleg. Most éjszakára az ablakot is nyitva hagytam neki, bár így meg bejön a zaj.

Tegnap délután-este előadta a szokásos nyűglődést, összesen 1/2 órát aludt egész délután. Mikor már végképp nem bírtam hurcolászni, letettem a nagyágyra, ott sírt tovább. Egyszer csak odanézek, és lám, a hasán fekszik megint! Nagyon szeret forgolódni, gyakran oldalt fekve alszik el, ezért is fészkelődik a pihenőszékben, mert ott le van szíjazva, nem tud eléggé mozogni benne. Estére hőemelkedése lett az oltástól, adtam neki egy fél lázcsillapító kúpot.









































3/4 9-re azért sikerült elaltatni, 1/4 6-ig aludt is szépen, evett, aztán visszaaludt még majdnem 9-ig. Általában ébredéskor szépen mosolyog, gőgicsél, a forgóban gyönyörködik, és ha bemegyünk hozzá, vigyorog ránk. Új szokást vett fel: sokszor sírás helyett magas hangon rikoltozik, kiabál, racsítozik. Kacagáskezdemények is vannak: rekedten sikkant egyet-egyet vigyorgás közben, amikor a méhecskét meglátja. Ilyenkor mi is jókat nevetünk rajta.
Délelőtt 9-kor már nem sokat evett, a maradékot kifejtem, tényleg nem volt sok. Ezt próbáltam cumisüvegből megitatni vele, nem akaródzott neki, végül a szájába spriccelgettem kortyonként, így megivott még vagy 20 ml-t.

ÁÁÁÁÁ!!! Nagyon szenved(ünk)! Napról napra nyűgösebb és sírósabb. Azt mondták, 3 hónapos korától sokkal könnyebb lesz, nem fog annyit sírni. Hát nem úgy tűnik.

Eddig, ha a karomban sikerült kicsit elaltatni, annyira, hogy tartósan lecsukja a szemét, az ágybatétel után már nem ébredt fel, illetve ritkán. Ha ki is nyitotta a szemét egy pillanatra, aztán könnyen elaludt. Most, ha már percek óta lehunyt szemmel fekszik a karomban, és megpróbálom óvatosan letenni, egyből kinyitja a szemét, és vége. Nem alszik vissza, nem nyugszik meg, egyre jobban sír, muszáj újra felvenni. Eleve több idő kell a ringatáshoz, és sokszor még járkálás közben is sír.
Nap közben nem alszik már 2-3 órákat egyhuzamban, legfeljebb 1/2-1 órát. Ha nagy nehezen sikerül elaltatni, 20 perc-fél óra múlva már hallatszik a sírás a gyerekszobából. A babakocsiban sem aludt tegnap, végig ébren volt, és kb. a felétől kezdve végigsírta az utat, beordította az egész Havannát, alig vártam, hogy hazaérjek vele.

És nem eszik! Nyilvánvalóan éhes, hiszen már 3-4 órája nem evett, de hiába kínálom, megfeszíti magát, homorít, rugdos, be sem próbálja kapni a cicit, vörös fejjel ordít egyre jobban. Próbáltam cumisüvegből, úgy is csak hébe-hóba hajlandó kicsit inni, kanállal, pohárból sem kéri. És mivel éhes, nyugtalan, ezért is alszik el nehezen.
Tegnap volt a csúcs, kb. 6-tól 9-ig képtelenség volt megnyugtatni, megetetni, elaltatni. Úgy ordított, mintha nagyon fájna valamije. Látszott, hogy nagyon fáradt, szeretne aludni, de nem tud. Hurcoltam mindenféle pózban, már majd leszakadt a karom meg a lábam. Mindig lecsukódott a szeme, de hiába. Már a teljes kétségbeesés határán voltunk. Végül 9-kor sikerült úgy letenni, hogy úgy is maradjon.

Már reggelenként van egy kisebb műsora, ami délutántól estére óriásivá duzzad. Közben még hajlandó kicsit játszani, beszélgetni, nézelődni, vigyorogni, szóval nem kizárólag sírás van, de este már csak a nyűglődés marad.Egyedül hajnalban eszik rendesen, meg reggel, azután már egyre kevesebbeket. Nem is zavarna annyira, hiszen szépen gyarapszik, csak az a baj, hogy éhes, nyugtalan, sír, nem tud jól aludni, szenved.

Már arra gondoltunk, hogy a foga készülődik kifele, mert a keze mindig a szájában van, a nyálát is egyre jobban folyatja, szereti a rágókáját rágcsálni (meg az ujjamat).

Feri korábban úgy gondolta, hogy majd akkor fog tudni érdemben foglalkozni a fiával, amikor az már értelmes lesz, akivel lehet beszélgetni, olyan 6 éves körül.
Most mégis teljesen odáig van a fiáért, nagyon szereti, gyönyörködik benne, gyakran még a szeme is könnybe lábad, ahogy nézi. Mondogatja, hogy egy csoda ez a gyerek. Sokat foglalkozik vele, beszél neki, szórakoztatja, felveszi, büfizteti. Általában reggelenként, ha megszoptattam, odaadom neki, hogy büfiztesse, mert a hasán fekve jókat tud büfögni. Néha még járkál is vele, bár ő kevésbé bírja, mint én. Időnként, ha már nem bírok Andrissal, kérem Ferit, hogy egy kicsit foglalkozzon már vele. Ilyenkor odaül Andriska elé, rázza neki a  méhecskés csörgőt, vagy emelt hangon elkezd neki szövegelni, amitől Andris tágra nyílt szemmel figyel rá, abbahagyja a sírást, gügyög, vigyorog.
Pelenkát cserélni viszont nem hajlandó Feri (büdös), és a fürdetés is teljes mértékben az én feladatom. Mondtam neki, hogy jó lenne, ha megtanulná, arra az esetre, ha én valamiért nem leszek itthon, vagy nem tudom megcsinálni. Kérdeztem, mihez kezd akkor. Válasz:
Idehívom anyámat.




























Feri kedvenc képe:

Sok minden történt, mióta nem írtam. Tegnap volt 3 hónapos!

Először is, kedden (20-án) itt járt Anyu meg Ancsa néni. Elhalmozták Andriskát ajándékokkal: szép kis ruhákat meg játékot kapott, valamint egy kávésbögrét kizárólagos használatra.
Nagyon jól viselkedett Andris, igaz, Anyuék csodálkoztak, hogy minden rezdülésére ugrok, ők hagyták volna egy kicsit sírni. Altatni is megpróbálták az ágyában, mikor már elfáradt és sírt, de hát sajnos ő ahhoz van szokva, hogy ölben hurcolászva alszik el...

Csütörtökön Piroskával levittük sétálni, boltba is mentünk bevásárolni, nem volt gond. Estére viszont nagyon nyűgös lett, úgyhogy előrehoztuk a fürdetést, már 6-kor megfürdettem, hátha könnyebben megnyugszik és elalszik. Hát nem jött be. 1/2 8 volt, mire sikerült letenni az ágyába, de 8-kor újra felsírt, és csak 1/2 9-kor aludt el végleg.
 
Másnap szintén eljött Piroska munka után, hogy vigyázzon Andrisra, amíg mi beugrunk a Tesco-ba. Már azelőtt kezdődtek a gondok, hogy ideért volna. Délelőtt 9 után már alig evett, szinte csak sírt, csak üvöltött, de úgy, mintha nagyon fájna valamije, már arra gondoltam, hogy beteg. Nyilvánvalóan éhes volt, de nem volt hajlandó szopni, megfeszítette magát, elfordította a fejét, és teli torokból üvöltött. Utolsó esélyként lefejtem a tejet, és odaadtam neki cumisüvegből. Csodák csodája, így már itta nagy mohón. Kiolvasztottam két pohárnyi lefejt tejet Piroskának, aztán elmentünk.

Mire holtfáradtan hazaérkeztünk kb. 4 óra múlva, Andrist a végsőkig elcsigázott Piroska karjában találtuk sírva, immár 2 órája megállás nélkül nyüszített. A szeme bedagadva, tiszta vörös, a könnye folyt. Piroska mesélte, hogy amikor levitte sétálni, még minden oké volt, itthon jót játszottak is, aludt is, de azután elkezdett sírni, és azóta nem hagyja abba. Próbálta etetni, de a tejet nem kérte a cumisüvegből, tehát nem az a baja. A hasa fáj? A füle fáj? Beteg? Melege van? Szorítja a ruha? Végül már Piroska is együtt sírt vele, annyira sajnálta, és a tehetetlenségtől, hogy nem tud rajta segíteni. A lázát is megmértük, annyira forró volt, de csak 37 volt, mert kimelegedett a sírástól.
Végül Feri ajánlotta, hogy próbáljam meg mégis szoptatni, hátha. Megpróbáltam, és íme: szopott, és egyből megnyugodott.
Hát, nem lehet rajta kiigazodni!
Előtte még csak üvegből kellett, most meg csak ciciből. Szó se volt betegségről, fülfájásról, egyszerűen csak nagyon éhes volt. A felolvasztott tej a lefolyóban végezte. Utána megfürdettem, azt már élvezte, de végül 1/2 10 lett, mire elaludt. Nagyon régen történt ilyen, hogy nem 8 körül alszik el.
Viszont vettem neki egy sapkát a Tescoban:



























Ma itt jártak G.Tomi unokatesómék családostul.
Mint Tomi kifejtette, olvassák a blogot, figyelemmel kísérik Andriska fejlődését, de immár szívesen megnéznék élőben is. Aranyos kis napozóegyüttest hoztak neki, pont a mérete. Lelkesen nézegették Andrist, aki előtte szerencsére nagyot aludt, így nem volt túl fáradt. Akkor ébredt, mikor megérkeztek, kedélyesen nézelődött az ágyában. Aztán megszoptattam és kihoztam.
Először beültettem a pihenőszékébe, mindannyian körbeültük, elég sokáig bírta. Mikor már kezdett nyűglődni, Feri felvette, de nem járt sok sikerrel. Próbáltam járkálni vele, mostanában úgy szereti, ha kifele fordítom, hogy tudjon nézelődni előre. De nem nagyon nyugodott meg, csak kis időre, a kezemben is fészkelődött. Szóval nem teljesen tudtam kivenni a részem a beszélgetésből, mert sokat tartózkodtam a kisszobában Andriskával, hol szoptattam, hol altatni próbáltam, hol a forgóval igyekeztem lekötni a figyelmét. Igazán jó lett volna még beszélgetni, de hát a gyerek nem tud tekintettel lenni az emberre, követeli a jussát. Mikor elmentek, megfürdettem, még egy szopás, és 8 előtt már aludt is.