Most mégis teljesen odáig van a fiáért, nagyon szereti, gyönyörködik benne, gyakran még a szeme is könnybe lábad, ahogy nézi. Mondogatja, hogy egy csoda ez a gyerek. Sokat foglalkozik vele, beszél neki, szórakoztatja, felveszi, büfizteti. Általában reggelenként, ha megszoptattam, odaadom neki, hogy büfiztesse, mert a hasán fekve jókat tud büfögni. Néha még járkál is vele, bár ő kevésbé bírja, mint én. Időnként, ha már nem bírok Andrissal, kérem Ferit, hogy egy kicsit foglalkozzon már vele. Ilyenkor odaül Andriska elé, rázza neki a méhecskés csörgőt, vagy emelt hangon elkezd neki szövegelni, amitől Andris tágra nyílt szemmel figyel rá, abbahagyja a sírást, gügyög, vigyorog.
Pelenkát cserélni viszont nem hajlandó Feri (büdös), és a fürdetés is teljes mértékben az én feladatom. Mondtam neki, hogy jó lenne, ha megtanulná, arra az esetre, ha én valamiért nem leszek itthon, vagy nem tudom megcsinálni. Kérdeztem, mihez kezd akkor. Válasz:
Idehívom anyámat.
Feri kedvenc képe:
