Rengeteget fejlődött az utóbbi időben.
Dumál. Van egy zöld műanyag békája, amit a nagynénjétől kapott. Ha meglátja, már mondja: "ke-ke" (esetleg "ka-ka"). A kacsára azt mondja: "te-te".
Ha mondogatjuk neki, hogy tente-tente, ami azt jelenti, hogy itt az idő lefeküdni, és egyetért, azt mondja: "tete".
A mamát is mondogatja időnként, Feri próbálja tanítgatni neki, hogy az én vagyok, néha eltalálja, néha nem, esetenként a papával is próbálkozik.
A baba már nagyon megy, általában valóban babákra mondja, pl. a bébiételes üvegeken levő babaképekre mindig mondja, meg a könyvespolcon egy könyvön van egy Mária-kép a kisjézussal, arra is mindig mondja, hogy "baba", és mutatja.
Nagyon sokmindent ért már, és sokmindent jelez. Ha kérdezzük, hol a pipi (kacsa, béka, labda, stb.), odanéz, keresi. Ha inni akar, rámutat a cumisüvegre. Ha azt akarja, hogy felvegyük, odajön és felcsimpaszkodik ránk. Ha felvettük, kijelöli az útirányt, az ujjával mutatja, hogy merre akarja vitetni magát, pl. villanykapcsolóhoz, könyveket nézegetni, fürdőszobába a polcon pakolgatni, az ablakhoz, stb. Ha mondjuk neki, hogy pancsi, már érti, hogy fürdés következik, indul a fürdőszobába.
Rendszeres szórakozása a kisszobában az ablak előtti polcon jönni-menni, kinézni, felállni, leülni, a mérleg dobozára rámászni, lemászni, a rajta levő babaképet nézegetni, nyalogatni, mondogatni neki, hogy baba-baba.
Nagyon szereti a nagyapjától kapott nagy plüssmacit, rendszeresen gyömöszöli, rángatja, dobálja, közben kurjongat, és szereti az arcához dörzsölni a puha macit.
Imádja a nagymama által varrott falvédő állatkáit, virágait nézegetni, fogdosni. Rendszeresen álldogál a kiságyban a rácsba kapaszkodva, és dumál a képeknek. Meg tudja mutatni az állatok szemét is.
Szereti nyitogatni és kipakolni a szekrényeket, és mindent tologat, ami mozdítható. Fő tologatós játéka a Piri mamától kapott kisautó, amibe belekapaszkodva nagyon hamar megtanult manőverezni, fordulni, úgyhogy ha elakad, nekimegy valaminek, nincs probléma. Ezen kívül imádja tologatni a porszívót, de nem veti meg a székeket és a forgószékeket sem, sőt, a járókát is elmozdította már párszor, minden erejét összeszedve. Minél nagyobb a kihívás, annál jobban élvezi.
Egyre többször áll meg hosszabb időre kapaszkodás nélkül, de még nem indult el önállóan, legfeljebb egy-egy lépést tett meg két kapaszkodás között. Ügyesen lemászik az ágyról, lábbal előre fordul hason fekve, és letolat, már nem kell félnünk, hogy fejjel előre leesik.
Ismeri a tiltást, ha azt mondjuk, nem, abbahagyja, amit csinál, de reméli, hogy nem komoly a dolog. Ránknéz, óvatosan mosolyog, és közben próbálja folytatni. Ha ezután is mondjuk, hogy nem, visszakiabál, tiltakozik, majd újra próbálkozik. Nehéz megállni mosolygás nélkül. Egyszer Feri úgy rászólt, és csúnyán is nézett, hogy szegény Andris kétségbeesetten sírva fakadt, felfogta, hogy ez már nem tréfa, alig lehetett megvígasztalni. Általában akkor szólunk rá, ha a konnektorok vagy a vezetékek körül matat.
Elemmániás. Addig nem nyugszik, amíg meg nem szerzi az elemeket a tv távirányítójából. Ledobja a földre, így kiesnek az elemek, majd beletömi a szájába, és élvezi, hogy csíp. A szódavizet is szereti, kólát is kapott már néhányszor, imádta, követelte.
Nagy zenekedvelő, ha zenét hall, már rázza is a fenekét. A szomorúbb, lassabb dalokon elmélázik, a gyors, pergő, ritmusos számokra táncol. Időnként maga is elkezd énekelni, általában akkor, amikor altatja magát. Tapsolni és pápázni a mai napig nem hajlandó.
