Hétvégén Szegeden jártunk, együtt ünnepeltük Andris születésnapját az összes nagyszülővel, valamint Blankával.
Hát, szegény Andris nem viselte valami jól az ottlétet.
Szombaton késő délután érkeztünk meg, viszonylag hamar elálmosodott. Megfürdettem, evett, majd következett (volna) az alvás. Szegény képtelen volt elaludni, rettegett attól, hogy egyedül hagyjuk az ágyában, a szobában. Csak kézben nyugodott meg, már attól is sírva fakadt, ha leültem vele, muszáj volt állni vagy járkálni. Felváltva hurcolásztuk anyuval, zenét hallgattunk, énekeltünk neki, de hiába, letenni nem lehetett. Piroska oldotta meg a problémát, maga mellé fektette az ágyába, ahol szépen elaludt Andris. Csakhogy kis idő múlva felébredt, és nem lehetett visszaaltatni. Éjfél körül már mindenki lefeküdt, de Andris még mindig nem tudott elaludni. Próbáltam megetetni, hátha az a baja, hogy már megéhezett. Nem kérte. Feri is sokáig foglalkozott vele, hiába. Kézben akart lenni. Egy idő után már nem bírtam tovább ácsorogni vele, betettem az ágyába, hátha elalszik, ha hagyom sírni. Egyszer-egyszer lefeküdt, csend lett, de kisvártatva újra felpattant, és szinte remegve, visítva ordított. Már fájdalomcsillapítót is adtunk neki, mert úgy tűnt, a foga fáj, azért sír, de nem használt. Végül Piroska kivitte magával az ágyába, és mint reggel megtudtuk, hajnali 1/2 3-ig foglalkozott vele, mire végül sikerült elaltatnia maga mellett, addig Andris csinálta a műsort, játszott, dumált, kurjongatott.
Másnap reggel felébredt, jókedvűen, bár kialvatlanul, kissé piros szemekkel. Vígan tologatta a kisautóját, eljátszadozott. Ebéd után ismét csak Piroskának sikerült elaltatnia, ezúttal az utazóágyban, de annyira, hogy majdnem 4 órát aludt egyhuzamban. Nagyon örültünk, hogy végre tud aludni szegényke, de alig vártuk, hogy felébredjen és elkezdhessük a születésnapi ceremóniát, aztán indulhassunk haza, hiszen eredetileg már 5-re haza szerettünk volna érni. Erdeigyümölcsös joghurttortát vettünk neki, egy szál gyertya égett rajta, amíg hevenyészve elénekeltük a "Boldog születésnapot" című dalt, anyu videózott, de én sajnos nem tudtam fényképezni, mert hiába töltöttem fel az elemeket indulás előtt, mire bekapcsoltam volna a gépet, már le is merültek.
A torta sajnos túl savanyúnak bizonyult, bár Andris így is eszegetett belőle valamicskét.
Végül 5 körül hazaindultunk.
Andris nagyon szépen viselkedett az úton, nagyrészt átaludta az egészet, és itthon fürdés után gyönyörűen elaludt a jó kis megszokott helyén. Másnap is rengeteget aludt, és mostanra már teljesen kiheverte a megrázkódtatásokat.
Amúgy tényleg jön a foga.
