Először azt hitte az orvos, hogy vírusos szájnyálkahártya-gyulladás, mert nagyon fájlalata a száját-torkát Andris, lázas volt, és tele volt hólyagokkal a szája. Másnapra apró egybefolyó kiütések lepték el az egész gyereket. Azt hittem, allergia, majd utánaolvasva halálos betegségek tüneteit vízionáltam, és másnap rohantam vele vissza. Most másik orvos volt (helyettes), aki egyből megállapította, hogy tipikus skarlát. Antibiotikumot írt, egy hétig nem lehetett vele sehova menni, mert nagyon fertőző, és kardiológiára kell menni, ha lecsengett a betegség (súlyos szívizomgyulladás lehet a szövődménye). Már teljesen jól van, eltekintve attól, hogy fekete lett a nyelve (gombás fertőzés az antibiotikum miatt).
Ma kapott igazi gyerekágyat a rácsos kiságy helyett.
Újabban nagyon rosszul alszik (nem csak a betegség miatt), nehezen alszik el, és éjszaka többször felsír, ordít, van, hogy nem lehet megnyugtatni, csak úgy, ha játszhat egy kicsit éjszaka. Mi is nagyon fáradtak vagyunk emiatt, és igencsak tanácstalanok. Gondoltuk, zavarja, hogy be van zárva abba a kis rácsos ágyba, majd nyugodtabban alszik, ha olyan ágya lesz, amiből ki tud mászni.
Amikor megérkezett az ágy, és összeszereltük, nagyon élvezte Andris, vigyorgott, mászkált, ugrált rajta, tetszett neki, hogy eléri a falvédő összes állatkáját, meg a villanykapcsolót is. Ám lefekvéskor már nem fűlt a foga hozzá, semmiképpen nem akart benne maradni. Bent maradtam vele, leültem az ágyra, nyugtatgattam, énekeltem neki, simogattam, de így is rekedtre ordította magát. Amikor végre úgy tűnt, beletörődött és lefeküdt, kijöttem, de kisvártatva lemászott, kinyitotta az ajtót (!), és berohant hozzánk. Ez jónéhányszor megismétlődött, végül már annyira fáradt volt, hogy maga ment be a szobájába, és bemászott az ágyába. Még néhányszor kijött-bement, végül hagyta magát letenni és betakarni (ez a cirkusz 8-tól 10-ig tartott), és most végre úgy tűnik, elaludt.
Két hete a nagymamájánál aludt, és bár aggódtunk, hogy hogy fogja viselni a távollétünket, várakozáson felül jól sikerült az ottléte. A kihúzott kanapén simán elaludt délután is és éjszaka is, egyszer sírt fel, de vissza tudott aludni. Jól evett, rendesen viselkedett, nem hisztizett, nekünk pedig volt egy éjszakánk (hónapok óta először), amikor nem kellett újra és újra sírásra felriadni.
Megjártuk vele a repülőteret és Szegedet is, bemutattuk az Amerikából hazalátogató Kati nagynénémnek, aki igencsak szimpatikus volt Andrisnak. Hozott neki egy aranyos kis zenélő képeskönyvet, azóta rengeteget játszik,vele, nyomkodja a gombokat, és vigyorogva élvezi a dallamokat.
Az építőkockákat egyre ügyesebben illeszti össze, nagy gonddal egész hosszú tornyokat rak belőle. Villám módjára motorozik, és már hintalova is van.
Foga már majdnem mind kibújt, és mégsem hajlandó rágni, illetve minimálisan. Nagy gond az etetése, mert hiába enné szívesen azt, amit mi, vagy egészben lenyeli kigúvadt szemmel, vagy nyammog rajta, aztán kiköpi. Viszont mostanában rákapott a kakaóra, mondogatja, hogy kakaó, kakaó, és megiszik egyszerre 2-3 decit. Nemrég tanult meg cumisüvegből inni önállóan (!), azóta többet iszik, főleg teát.
Legutóbbi méretszkedés eredménye: 11,94 kg, 87 cm (17 hónaposan). Nagy gyerek, mindenki idősebbnek nézi a koránál.
Egyre többet ért és mond. Újabb szavai pl.: mama, papa, papucs, kakaó, kaka, labda, autó, ke (kérek), hinta, kulcs, hab, láb, kéz, haj, víz, otta (ott), eza (ez a), kész, így, hamm. Időnként egész halandzsázási rohamok jönnek rá, bezsong, és mondja-mondja, szinte kiabál. Van, hogy négykézláb szaladgál a lakásban, nevet, kurjongat, és morog, mint egy kis kutya. Óráról órára ügyesedik, okosodik. Ha mondjuk neki, hogy hozd ide, vidd oda, megérti, megcsinálja. Ha kérdezzük, hol van apu, hol van anyu, hol van Andris, mutatja.
Van egy rossz szokása: ha kihúzzuk az ágyat, felmászik, jön-megy rajta, és időnként hanyatt dobja magát, és nem nézi, hogy hova esik. Mi rémülten próbáljuk megakadályozni, hogy megüsse magát vagy leessen, de hiába mondjuk neki, hogy nem szabad, annál inkább tűzbe jön, és gurgulázva nevet azon, ahogy mi ijedezünk. Úgyhogy amíg ébren van, ki sem nyitjuk az ágyunkat.
