Ma (vasárnap) reggel szép tavaszra virradtunk. Elhatároztuk, hogy elmegyünk valahova kirándulni.
Andris álmosan ébredt, de csak egy órácskát aludt délelőtt, nem tudta kialudni magát. Gondoltuk, majd az autóban jót alszik. Nem így lett, egyáltalán nem aludt. Ebéd után elindultunk, az csak útközben kristályosodott ki, hogy a Budakeszi Vadasparkba megyünk. Már közeledvén a cél felé látszott, hogy nem lesz egyszerű dolgunk a babakocsival: tiszta hó és sár meg víz volt minden. Mindazonáltal rengetegen voltak, sok babakocsit és egészen pici babákat is láttunk, úgyhogy bementünk.
Hát, tiszta kínlódás volt a sárban-hóban tologatni a babakocsit hegynek fel-le, ráadásul Andris nyűgösködött, végül kénytelenek voltunk karban cipelni, hol Feri, hol én, de nem volt könnyű a csúszásveszély miatt, és a cipőnk is jól átázott. Az idő sem volt már olyan szép, nem sütött a nap, hűvös lett és beborult. Andrist nem igazán érdekelték az állatok, egyedül a madarak ketrecénél szakadt ki belőle egy "te-te", látván a kacsákat, a mókusnál is inkább a rács kockái fogalkoztatták, az őzet sem méltatta figyelemre, jobban érdekelte a babakocsin levő hímzett papagáj. Szóval nem sokáig tartott a nagy séta, inkább visszafordultunk. Érdekes látványt nyújthattunk kifelé haladva: Andris fordítva térdelt a babakocsin, miközben apja tolta, én meg a grabancát markoltam, nehogy kiessen, ő pedig elmélyülten piszkálta a hímzett papagájt. Sajnos fényképezni nem sikerült.

Hazafele a Metro felé vettük az irányt, muszáj volt bevásárolni. Andris már nagyon fáradt volt, Ferinek egész úton énekelnie kellett, hogy ne sírjon. Beérve a Metróba, Andrist beleállítottuk a kocsiba, egészen felélénkült, nagyokat kurjongatott, időnként zengett tőle az áruház.

Hazaérvén először megetettem, majd mikor jobban kicsomagoltam, akkor vettem észre, hogy nyakig pisis volt szegény gyerek (szörnyű ez a noname pelenka, most először próbálkoztam vele, de soha többet), úgyhogy gyorsan levetkőztettem, csak a zokni maradt rajta, és gyorsan előkészítettem a fürdővizét. Egyszer csak jön ki a gyerek a kisszobából, és valami barnát maszatol a kezében, meg a lábán is barnás trutymó. Bekakált!! A kisszoba szőnyegjére és a parkettára kakált, valamint szétkente az előszobában és magán is, és éppen készült megkóstolni. Lett nagy ribillió, gyorsan letörlültem, amennyire tudtam, és bevágtam a fürdővízbe jó adag habfürdővel. Apja vigyázott rá, míg gyorsan feltörültem-felmostam a maradványokat.
Andris élvezte a habot, teljes gőzzel csapkodta a vizet, úgyhogy hamarosan nem lehetett tudni, ki fürdik, ő vagy az apja. A zuhanyozásnál hangosan kacagott, nagyon tetszett neki. Fürdés után még kicsit kocsikázott, de már annyira fáradt volt, hogy ültében képes volt elesni és beverni a fejét a padlóba. Még megevett egy bébiételt, aztán (ritkaság!) tiltakozás nélkül hagyta magát lefektetni.

Hát, nem volt könnyű nap...