Először is, kedden (20-án) itt járt Anyu meg Ancsa néni. Elhalmozták Andriskát ajándékokkal: szép kis ruhákat meg játékot kapott, valamint egy kávésbögrét kizárólagos használatra.
Nagyon jól viselkedett Andris, igaz, Anyuék csodálkoztak, hogy minden rezdülésére ugrok, ők hagyták volna egy kicsit sírni. Altatni is megpróbálták az ágyában, mikor már elfáradt és sírt, de hát sajnos ő ahhoz van szokva, hogy ölben hurcolászva alszik el...
Csütörtökön Piroskával levittük sétálni, boltba is mentünk bevásárolni, nem volt gond. Estére viszont nagyon nyűgös lett, úgyhogy előrehoztuk a fürdetést, már 6-kor megfürdettem, hátha könnyebben megnyugszik és elalszik. Hát nem jött be. 1/2 8 volt, mire sikerült letenni az ágyába, de 8-kor újra felsírt, és csak 1/2 9-kor aludt el végleg.
Másnap szintén eljött Piroska munka után, hogy vigyázzon Andrisra, amíg mi beugrunk a Tesco-ba. Már azelőtt kezdődtek a gondok, hogy ideért volna. Délelőtt 9 után már alig evett, szinte csak sírt, csak üvöltött, de úgy, mintha nagyon fájna valamije, már arra gondoltam, hogy beteg. Nyilvánvalóan éhes volt, de nem volt hajlandó szopni, megfeszítette magát, elfordította a fejét, és teli torokból üvöltött. Utolsó esélyként lefejtem a tejet, és odaadtam neki cumisüvegből. Csodák csodája, így már itta nagy mohón. Kiolvasztottam két pohárnyi lefejt tejet Piroskának, aztán elmentünk.
Mire holtfáradtan hazaérkeztünk kb. 4 óra múlva, Andrist a végsőkig elcsigázott Piroska karjában találtuk sírva, immár 2 órája megállás nélkül nyüszített. A szeme bedagadva, tiszta vörös, a könnye folyt. Piroska mesélte, hogy amikor levitte sétálni, még minden oké volt, itthon jót játszottak is, aludt is, de azután elkezdett sírni, és azóta nem hagyja abba. Próbálta etetni, de a tejet nem kérte a cumisüvegből, tehát nem az a baja. A hasa fáj? A füle fáj? Beteg? Melege van? Szorítja a ruha? Végül már Piroska is együtt sírt vele, annyira sajnálta, és a tehetetlenségtől, hogy nem tud rajta segíteni. A lázát is megmértük, annyira forró volt, de csak 37 volt, mert kimelegedett a sírástól.
Végül Feri ajánlotta, hogy próbáljam meg mégis szoptatni, hátha. Megpróbáltam, és íme: szopott, és egyből megnyugodott.
Hát, nem lehet rajta kiigazodni!
Előtte még csak üvegből kellett, most meg csak ciciből. Szó se volt betegségről, fülfájásról, egyszerűen csak nagyon éhes volt. A felolvasztott tej a lefolyóban végezte. Utána megfürdettem, azt már élvezte, de végül 1/2 10 lett, mire elaludt. Nagyon régen történt ilyen, hogy nem 8 körül alszik el.
Viszont vettem neki egy sapkát a Tescoban:
Ma itt jártak G.Tomi unokatesómék családostul.
Mint Tomi kifejtette, olvassák a blogot, figyelemmel kísérik Andriska fejlődését, de immár szívesen megnéznék élőben is. Aranyos kis napozóegyüttest hoztak neki, pont a mérete. Lelkesen nézegették Andrist, aki előtte szerencsére nagyot aludt, így nem volt túl fáradt. Akkor ébredt, mikor megérkeztek, kedélyesen nézelődött az ágyában. Aztán megszoptattam és kihoztam.
Először beültettem a pihenőszékébe, mindannyian körbeültük, elég sokáig bírta. Mikor már kezdett nyűglődni, Feri felvette, de nem járt sok sikerrel. Próbáltam járkálni vele, mostanában úgy szereti, ha kifele fordítom, hogy tudjon nézelődni előre. De nem nagyon nyugodott meg, csak kis időre, a kezemben is fészkelődött. Szóval nem teljesen tudtam kivenni a részem a beszélgetésből, mert sokat tartózkodtam a kisszobában Andriskával, hol szoptattam, hol altatni próbáltam, hol a forgóval igyekeztem lekötni a figyelmét. Igazán jó lett volna még beszélgetni, de hát a gyerek nem tud tekintettel lenni az emberre, követeli a jussát. Mikor elmentek, megfürdettem, még egy szopás, és 8 előtt már aludt is.
