Aug.7-én elvittük Andrist a Heim Pál bőrgyógyászatára, mert megint nagyon csúnya volt a térde.
A szakorvos nagyon kedves volt, megvizsgálta, de szerinte nem ekcéma, csak atópiás dermatitisz. Írt fel kétféle szteroidos krémet, egyet az arcára, egyet a lábára. Azt mondta, hogy a bőre amúgy egyáltalán nincs kiszáradva, a meleg, az izzadás okozhatja, hogy itt-ott időnként begyullad.
Vasárnap (10-én) Szegeden voltunk, az Annácska keresztelőjén.
Andrist csak úgy mertük elvinni, hogy Piri nagymama is jött bébiszitternek, és amíg mi a templomban meg az étteremben voltunk, ő vigyázott rá.
A keresztelő igazán családias volt, azután Annácska szülei gavallér módon megvendégeltek minket, de Andrist és Annát nem sikerült közelebbről megismertetni egymással, mert igyekeznünk kellett haza. Annácska nagyon élvezte a felhajtást, és többször bemutatta fantasztikus tapsolási és grimaszolási tudományát. Andris már az össznépi unoka-fényképezésen sírva fakadt, amikor a gyerekkórus felharsant, tényleg nem lett volna értelme az éttermi ricsajjal fárasztani. Anyuéktól kapott egy gyönyörű utazóágyat, rögtön birtokba vette, nagyon élvezte, aludt is benne egy kicsit.
Az odautazást jól tűrte, nagyrészt aludt, de hazafele már elege lett, kb. az út 2/3 részénél annyira sírt, zokogott, hogy meg kellett állnunk egy pihenőnél, kivenni az űlésből, kicsit dajkálgatni, majd tovább tudtunk menni. Kisvártatva folytatta a sírást, és csak akkor nyugodott meg, amikor vizet adtam neki, bár nagy része a nyakába folyt. Hazaérve egészen felélénkült, még játszott is az apjával nagyokat kacagva, és kb. 1/4 10-kor problémamenesen elaludt.
