Hú, de régen nem írtam, egy teljes hónap kimaradt!
Időközben átestem egy nagyon fájdalmas és hosszadalmas hallójáratgyulladáson, ami teljes felsőlégúti gyulladásba ment át, és mire ebből kilábaltam volna, beköszöntött a szintén nagy kínokat okozó övsömör. Emiatt az elkezdett lombikprogramot is leállították, júniusban újra nekifutunk.
Már gyógyulgatok, de elég nagy az esély, hogy Andrist megfertőztem, és akkor ő bárányhimlős lesz, ami 2-3 hétig lappang. Ma már láttam kis piros pöttyöket a nyakán, remélem, nem az...
Szóval nehezen akar összejönni a testvér, úgyhogy a biztonság kedvéért elmentünk egy szimpatikus bölcsődébe beiratkozni, hogy ha nem sikerül teherbe esni, vissza tudjak menni dolgozni. Nem sok jóval kecsegtettek, 500 férőhely van a kerületben 700 gyerekre, és a többi bölcsődébe gyakorlatilag már nem fogadnak el jelentkezést.
Azóta megjártuk Martonvásárt négyesben Piroskával, szinte pont egy évvel a a tavalyi kirándulás után.
Nagyon szép volt a park, de Andris a vártnál kevésbé élvezte, nem nagyon tudott mit kezdeni magával. Tologatni szerette volna a kocsiját, de a füvön nem tudta. Érdekesnek találta viszont a virágokat, nomeg más gyerekek játékait. Néhány kép:
Beindult a játszóterezés, nagyon élvezi, szinte állandóan menne ki. Odaáll az ajtóhoz, és nagyon kedvesen mondogatja: pápá, pápá. Ez jelenti azt, hogy menjünk ki. Ha nem megyünk, egy idő után kétségbeesik és még sírva is fakad. Időnként alig lehet elrángatni a játszótérről, sírva tiltakozik, ha be akarom tenni a kocsiba. Kivéve, ha tényleg fáradt, volt már, hogy ő maga jelezte az apjának, hogy most már menjenek, odament a babakocsihoz, és azt mondta, hogy pápá, ami ezúttal azt jelentette, hogy ideje hazaindulni.
Az egyik kedvenc játszótéren van egy nagy zöld békaformájú szemetes, kezdetben rajongott érte, már messziről kiabálta, hogy "keke, keke!" (ez jelenti nála a békát, de most már mindenre mondja, ami szimpatikus neki, pl. az apjára). Aztán odáig volt a kavicsokért, tömte a szájába, és állandóan volt a kezében is egy-kettő. Most már lanyhult a lelkesedés a kavicsok iránt, de még mindig tart. A hintázást egyre jobban élvezi, úgy hívja: "ta, ta" (hinTA, palinTA), a csúszdán pedig nagyokat kacag. Más gyerekekkel barátságos, a számára szimpatikus felnőttekhez is szívesen odamegy, a múltkor 3 nyugdíjas nénitől alig lehetett elrángatni, mindig visszakanyarodott hozzájuk. A kutyákat is nagyon szereti, egyet-kettőt már módja volt megsimogatni, ha kutyát lát, már messziről va-vázik (meg a galamboknak is). Játszótéri és sétálós képek:
Rákapott a könyvnézegetésre, szinte nem hajlandó addig enni, amíg elé nem tesszük valamelyik könyvét, amit lapozgat evés közben. Már ismer egy csomó állatot, utánozza a hangjukat is: kutya (vava), kacsa+más madarak (tete), bárány (kee), boci (bú), hal (ha), béka (keke), malac (fö, fö). Ha ezeket bárhol látja, pl. tévében, már mondja is, bár néha összetéveszti őket. Ha babát vagy nénit lát, azt is mondja egész szépen, és az arc részeit is mutogatja és mondja. A zenét is nagyon szereti, néha kifejezetten kéri, hogy kapcsoljuk be, mutogat a számítógépre és nyögdécsel. Ha tetszik neki a zene, mozog rá, táncol, rázza a fenekét.
Azt is imádja, ha az apja az ölébe ülteti, és együtt nézegetik az állatos képeket a számítógépen. Sokszor odaszalad az apjához, és mondogatja: keke, keke, ami ilyenkor azt jelenti, hogy vegye az ölébe, és mutasson neki békákat (meg mindenféle más állatot).
Rendszeresen odamegy a tv-hez és átkapcsol egy másik csatornára, vagy egyszerűen kikapcsolja. Szereti kapcsolgatni a mosogatógép, a sütő, a nyomtató, valamint a hifitorony gombjait (persze ezeket tiltjuk neki, de nagyrészt hiába. A konyha tiltott terület, de azért időnként beszabadul).
Újabban kedvenc szórakozása, hogy felmászik az etetőszékre az ágyról (már egyedül fel tud mászni az ágyra), ráfekszik, és próbálja bekapcsolni a biztonsági övet. Persze nem sikerül neki, de végtelen türelemmel próbálgatja, közben hason egyensúlyoz, és ha segíteni akarok neki, méltatlankodva tiltakozik.
A falvédőjén lévő állatokat is lelkesen nézegeti, mutogatja. Ha felébred és bemegyünk hozzá, nem is akar egyből kijönni az ágyából, hanem felpattan, és már mutatja is valamelyik állatot vagy virágot, és mondani kell neki, hogy mi micsoda, vagy ő mondja. Kapott állatos ágyneműhuzatot is, azokkal sem bír betelni.
Sokat eszik, de kezd válogatós lenni. A darabos ételeket nem szereti, köpi ki a darabkákat, pedig 10 foggal már elég jól meg tudná rágni, de nem akarja. A bébiételek között is válogat, nem csoda, elég ízetlenek. Ha mi eszünk, rögtön jön kuncsorogni, szereti a fűszeresebb ízeket. Mostanában már pl. reggelire elfogadja a vajaskenyeret is, ha kis darabkákat csípkedek belőle és a kezébe adom. Szeret pohárból inni, és a kanalazást is próbálgatja. Ha inni akar, azt mondja: nene, nene (inni), néha nem tudjuk, nénit akar-e mondani, vagy szomjas, ha éhes azt mondja: mama, mama (hamm, hamm).
Ha álmos, sokszor azt is jelzi, azt mondja: tete (tente), ami persze jelenthet kacsát is.
Egyik kedvenc szórakozása, hogy a kisszobában felkéretszkedik a pelenkázóra, és a popsitörlős dobozból húzgálja ki a törlőkendőket, aztán próbálja visszadugdosni. Megpróbál időnként más dolgokat is bedugni a kis résen, pl. kenőcsös tégely, madzag, pelenka, sőt, tegnap az egész 52 db-os pelenkacsomagot odavonszolta, és erőnek erejével bele akarta gyömöszölni.
