Mondtam, hogy aggasztóan keveset eszik, nagyon sokat sír, és kevés a tejem.
Megmérték: 7,01 kg. Azt mondta az orvos, hogy nincs gond a gyarapodásával, hacsak nem akarunk elefántot nevelni a fiunkból.
A sírásnak szerinte semmi köze az éhséghez, egyszerűen vannak ilyen gyerekek, akik nagyon igénylik a testi kontaktust, mások meg simán elvannak egyedül. Ezen kívül lehet, hogy nagyon érdeklődő (ez igaz, feszülten figyel, les mindent), és azért nem tud egyedül elszórakozni, igényli a társaságot, ingerdús környezetet.
A tejhiányra azt ajánlotta, hogy szoptassam gyakrabban, esetleg éjszaka is keltsem fel enni, ha magától nem ébredne fel. Kicsit petyhüdtnek találta a bőrét a hasán (folyadékhiány?), de a combja nagyon szép telt, szóval szerinte nincs gond.
írt fel erősebb popsikrémet a kérésemre, mert mostanában csúnya kiütéses, pöttyös volt a feneke. A mellkasa is tele van kiütéssel, az orvos szerint ez lehet a melegtől, vagy attól is, hogy valami irritálja (öblítő, mosószer).
A befele forduló lábfej szintén nem probléma, ha komoly lenne, már gipszben lenne a lába.
Hazafelé jövet Andris feltette a két lábát a babakocsi karfájára, és ott nézegette őket. Végül el is aludt, de ahogy beértünk a házba, kipattantak a szemei.
Amúgy mostanában jobb a helyzet, már nem nyűglődik annyit. Sokat nézegeti a kezét, lábát, nagyokat vigyorog, kuncog. A heőzést már abbahagyta, most mindenféle torokhagokat hallat inkább.
Lehet, hogy az a nagy kánikula okozta az egész cirkuszt. Most szívesebben szopik, és általában nem torkollik sírásba a dolog, de azért az esti lefektetést mindig megszenvedjük, ő is, mi is. Újabban úgy tud álomba szenderülni, hogy szopik egy kicsit közvetlenül elalvás előtt. A cicin elbágyad, lecsukódik a szeme, és utána már kisebb-nagyobb zökkenőkkel el tud aludni.
Ez itt egy ásítás:
