Andriska

A tegnapi nap megint nagyon nehéz volt.

Délelőtt megérkezett Piroska, hogy hétvégére főzzön nekünk. Én próbáltam egy kicsit aludni, míg ő a konyhában tevékenykedett, de Andris folyamatosan nyűglődött, sírt, úgyhogy Piroska nyugtatgatta, emiatt alig tudott haladni a főzéssel. Egy idő után feladtam és felkeltem, pedig már a mellém fektetést is megpróbáltuk (Andriska élvezte), de úgy nem tudtam aludni, féltem, hogy ráfekszek.

1 órakor lementünk sétálni, ketten könnyebben megküzdöttünk az ajtókkal és a lépcsőkkel. Nagyon szép napsütés volt, Andriska végig édesdeden aludt.

Délután folytatta a sírást, csak kézben nyugodott meg, vagy ott sem. Ahogy betettük az ágyába, sírni kezdett. Próbáltuk cumival is, ideig-óráig segített, de aztán kiköpte és tovább sírt. Minden bizonnyal a hasa fájt. Espumisant is tömtünk bele szinte minden etetésnél, de nem nagyon látszott, hogy segítene, bár a banánízű szirup ízlett neki, elmosolyodott, mikor lenyelte. A meleg rizs sem kellett neki. Etetések: 2, 4, 6, 8, de egyszerre nem sokat.

Délután hazajött Feri, ő is megszenvedett Andrissal. Este 8-9 körül már annyira sírt, hogy kézben sem tudott megnyugodni, Ferinek meg fontos lett volna aludni, mert 3-kor kellett kelnie másnap. Próbáltam többször szoptatni, hátha, de még közben is kiköpte a cicit és ordított, pedig éhesen kapott utána először. Biztos, hogy a hasa fájt. Járkáltam vele, ringattam, már majd leszakadt a derekam meg a lábam, de ahogy leültem vele, sírt, megfeszítette magát. Feri is büfiztette, de nem jött ki szinte semmi.
Végül utolsó esélyként 10-kor még egyszer megszoptattam. Igaz, hogy nem sokat evett, de néhány perc alatt megnyugodott, és végül a vállamon el tudott aludni. Betettem a kiságyba és aludt tovább!
Mi hullaként dőltünk ágyba...