Három nap múlva lesz 8 hónapos.
Már nagyon szépen tud ülni, önállóan, támaszkodás nélkül is, úgyhogy lecseréltük a pihenőszéket az etetőszékre.
Újabb foga nem jött ki azóta, de a banánt már úgy eszi, hogy Feri tartja neki, ő meg darabokat harap belőle, aztán elmajszolja.
Kedvenc szavajárása a ba-ba-ba-ba-ba, méghozzá időnként kiabálva, de más dolgokat is előszeretettel gagyarászik.
Nagyon aranyos, kedves, sokat vigyorog, mosolyog, alaphangulata jó. Ha sír, annak általában két oka van: éhes vagy álmos.
Szinte már el is felejtettem, milyen volt, amikor állandóan hurcolni kellett, és csak akkor lehetett letenni, ha már csukva volt a szeme és annyira elernyedt, hogy gyakorlatilag aludt. És ha ébren volt, akkor is sokszor volt nyűgös, sírós, rossz kedvű, ébren is a hurcolászást szerette.
Most, ha látom, hogy álmos, egyszerűen beteszem az ágyába még ébren, betakarom és kijövök. Általában el is alszik hamar, vagy még kicsit dünnyög, bababázik, aztán elcsendesedik. Ha mégsem sikerül elaludnia, akkor kihozzuk, kicsit még fogalkozunk vele, és nemsokára újra le lehet tenni. Olyan már nincs, hogy karban aludna el. Most úgy érzem, hogy megérte az a rengeteg hurcolás, cipelés, járkálás, egyszerűen szüksége volt rá, igényelte a testi kontaktust a megnyugváshoz. Kár lett volna erőltetni az önálló elalvást, magára hagyni, sírni hagyni, "nevelni". Eljött az idő, amikor már szépen egyedül el tud aludni, és ez már legalább 2 hónapja így van.
Nem így a séta és az autózás. Régen ezek megnyugtatóan hatottak rá, most bezzeg előre félek, hogy nyűgös lesz, sírni fog, és ritka az, amikor nem. Gondolom, már nem érzi jól magát beszorítva, bekötve. Ki is nőtte a hordozót, a napokban veszünk neki nagyobb autósülést.
Iszonyúan érdeklődő és törtető, ha kiszemel valamit, azt tűzön-vizen át el akarja érni, dűt-borít, árkon-bokron átgázol, hogy megszerezze. Ez főleg az ágy melletti asztalon található tárgyakra értendő. Él-hal a papírért, újságért, amit ugyebár igyekszünk távoltartani tőle, nehogy lenyelje a szétnyálazott cafatokat, de így is sikerül neki időnként megkaparintania.
Kedvenc foglalatossága a tárgyak leejtése. Ha eléri, igyekszik felvenni, de általában mi adjuk vissza neki, és akkor élvezettel ejti le újra meg újra, és figyeli.
Azt is felfedezte, hogy összefüggés van a kapcsoló és a lámpa között. Persze ahhoz még nem elég ügyes, hogy a billenőkapcsolót kezelje, de ha odavisszük, hogy elérje, össze-vissza tapogatja, fogdossa, és közben figyeli a csillárt, és ha sikerül felkapcsolnia, boldogan ujjong, lelkesedik. Ezt a kisszobában szoktuk játszani, de amikor Feri ugyanezt kipróbálta vele a konyhai kapcsolónál, felemelte Andrist és mutatta neki a kapcsolót, ő egyből abba az irányba kapta a fejét, ahol a kisszobában megszokta, pedig itt egész máshol van a lámpa. Tehát derengett a kis fejében az összefüggés.
