Szép ajándékokat hoztak a vendégek Andriskának, a Foliotól kapott ágyra fűzhető állatos csörgő teljesen elbűvölte. Aggódtam, hogy hogy fogja bírni, gyakorlatilag nem tudtam a beszélgetésre figyelni, mert folyton a gyerekkel voltam elfoglalva. Mikor már nagyon nyűgösködött, Blankával levittük sétálni. Kicsit sikerült túlöltöztetni, nagyon melegen sütött a nap. Csak a széltől akartam óvni... Aggasztó, hogy süt rá a nap, nem szeretném, ha leégne.
Viszonylag hamar kiheverte a felbolydulást.
Újabban egyre ritkábban kakál, általában csak egyszer naponta, de most egy teljes nap kimaradt. Tegnap este volt is sírás, szerintem a hasa fájhatott, még Gripe Watert is adtam neki, aztán nagy büfögések után el tudott aludni.
Ma bepótolta az elmaradást: úgy telerakta a pelenkáját, hogy a háta is úszott a kakában, alig bírtam kivakarni belőle.
Ma ráadásul sikerült bőrig ázni sétáltatás közben. Délután nekiindultunk, az erkélyajtót is nyitva hagytam, úgy tűnt, nem várható eső, nagyon meleg volt. Először elmentünk a patikába, ehhez nagy bátorság kellett, mert eddig nem mertem, ugyanis két merőlegesen álló, egymás felé nyíló ajtón kell átmanőverezni a babakocsit, hogy bejussak. Sikerült! Megvettem a krémet, amit a gyerekorvos ajánlott az atópiára (Lipobase Repair), meg 50-es faktorú fényvédő krémet (jó drága volt).
Ezután a DM felé vettük utunkat, vettem pelenkát (ezúttal Huggies), egy alvókendőt Andrisnak, meg még pár egyéb dolgot.
Hát, amint indulnánk kifelé, látom, hogy eleredt az eső. Persze nem vittem magammal a babakocsira való esővédőt, csak a hordozó nyamvadt kis napellenzőjét. Egy darabig ácsorogtam a boltban, de aztán muszáj volt elindulni, amikor kicsit csendesedett. De aztán egyre jobban zuhogott, és Andrisra csak egy bodyt meg egy kisnadrágot adtam, plusz sapkát a fejére. Most persze gondosan ügyeltem, hogy ne öltöztessem túl. Még jó, hogy takaróját vittem. Egy kapualjban megálltam, annyira zuhogott, dörgött is, a szél is fújt. Vártam, vártam, de mivel hűvös is lett, és nem volt kilátás arra, hogy egyhamar eláll az eső, muszáj volt hazaindulni, amikor kicsit enyhült a zuhogás. Nekem volt ernyőm, a napellenzőt rátettem a babakocsira, fél kézzel tolva sietősen hazatoltam, egyensúlyozva a tócsák között, az esernyőmet időnként kifordította a szél.
Végre hazaértünk, a lépcsőnél még majdnem felborultunk, mert csúszott a kerék. Andrisnak csak az arca meg a takarója lett vizes, én öltözhettem át.
Otthon várt, amitől rettegtem: megint eláztunk, beesett az eső a nyitott erkélyajtón át, tocsogott a szőnyeg. Remélem, nem áztattam el már megint az alattam lakókat...
Néhány kép, ahogy az új játékkal játszik:
