10 óra körül csengettek, azt hittem, hogy meghozták a neten rendelt hordozókendőt, de ehelyett a védőnő állított be. Bevallottam neki, hogy mostanában többször adtam Andriskának cumisüvegből lefejt tejet, mert szörnyű nézni, hogy nem tud jóllakni szopással és folyton sír. Persze kiakadt, hogy el fog apadni a tejem, mert így nem fog rendesen szopni, és Andriskát elnézve szerinte inkább túletetem (tokás, pufók).
Szerinte nem azért sír, mert éhes, hanem azért, mert fáj a hasa, de ha ilyenkor enni adok neki, enni fog, és még jobban fog fájni a hasa, így kialakul egy ördögi kör. Bűnbánó képpel fogadkoztam, hogy nem fogom cumiztatni, csak hát hullámokban hol elgyengülök, hol elhatározom, hogy soha többé...
Ha valóban csak a hasa fáj, akkor tényleg kár erőltetni az evést. És minden evés előtt adjak neki 25 csepp Espumisant.
Tegnap vettünk egy digitális csecsemőmérleget, most kipróbáltam, mivel a védőnő azt ajánlotta, hogy mérjem minden étkezés előtt és után, az a jó, ha 80-100g-ot eszik egyszerre, 3-4 óránként. Tök jó ez a mérleg, egyből kiírja, hogy az előző mérés óta mennyit változott a súlya. Mivel Andriska a védőnő teljes ittléte alatt ordított, és sehogyan sem lehetett megnyugtatni, felmerült a gyanú, hogy most valóban éhes (3 órája evett utoljára), ahogy távozott a védőnő, nekiálltam szoptatni. Lemértem, ruhástul 4,69 kg volt. Hónaljtartásban szopott 40g-ot, utána még bölcsőtartásban 70-et, ez összesen 110g (4,8 kg)! Várakozáson felüli mennyiség, csak szopással! Nagyon megkönnyebbültem.
Mondtam a védőnőnek a hordozókendőt is, de nem lelkesedett azért, hogy egész nap rajtam lógjon a gyerek. De ha nem veszem fel, úgy sír, hogy semmit nem tudok csinálni az idegességtől, illetve ha csinálok is valamit, azt teljes stresszállapotban teszem, mindent elejtek, leverek, kapkodok... Mindenesetre szopás után visszatettem az ágyba, mert muszáj volt végre ennem valamit, persze nagyon elkezdett sírni. Tettem a hasára zokniban melegített rizst és vártam (fórumos javaslat). Kb 5 percig még úgy sírt, hogy alig bírtam hallgatni, annyira sajnáltam, de nem vettem fel. 5 perc után, csodák csodája, elhallgatott! Most ébren van, de nézelődik, mocorog, és nem sír!
