24-én kedden voltunk orvosnál, egy nappal a 4. betöltött hónap után. Megkapta a két szúrást, nem volt túl vészes. Egyhamar nem lesz több oltás. Hossza 67 cm, súlya 7,28 kg.
Az ekcémára most azt mondta az orvos, hogy nem is ekcéma, hanem valami vírus, mert gyűrűs, körkörös foltokban jelentkezik. És ez jobb, mert nem okoz panaszt, majd el fog múlni.
A fogára az asszisztens azt mondta, hogy tényleg jön, meg van dagadva az ínye. Az orvos szerint ez még semmi, majd még jobban dagadni fog, és csak utána jön a fog.
Estére lett egy kis hőemelkedése: 37,5, adtam neki egy kúpot, mert nagyon nyűglődött.
Csütörtök reggelre áttört az első foga! És a mellette levő is elindult már. Kenegetem neki Dentinox géllel, nagyon szereti, mert édes, olyankor meglepődve nyalogatja egy darabig.
Csütörtökön itt járt a másik nagymama Szegedről, és a nagynénje, Blanka is tiszteletét tette. Nagyon el voltak ragadtatva Andristól, hogy milyen nagyot nőtt, milyen szép, milyen okos, milyen ügyes. Kapott egy kis füles sapkát, meg egy rózsaszín bogárszerű lényt. A nap fénypontja volt, amikor Andris produkált egy hosszas kacagást, így még azelőtt nem nevetett, ugyanis Blanka nyelvet öltögetve berregett neki, és ezt borzasztóan élvezte. Mindenki nagyon nevetett, ez méginkább kacagásra ösztönözte. Kár, hogy hirtelenjében nem sikerült felvenni kamerával a jelenetet. Anyunak is sikerült ezt a hatást elérnie nála, nekem és Ferinek azóta sem. Nálam akkor szokott nevetgélni, amikor hátradőlve a mellkasomra fektetem hasra, és a képébe vigyorgok. Ilyenkor nekem is nagyokat kacarászik.
Anyu hozott egy könyvet: A suttogó titkai.
Ahogy olvastam, úgy éreztem, hogy végre valaki, aki a konkrét problémámra ad választ: arra, hogy csak kézben ringatva, járkálva lehet Andrist elaltatni, ami egyre nehezebb dolog, és jó lenne leszoktatni róla valahogy.
A suttogó tanácsa: csak annyi időre venni fel, amíg abbahagyja a sírást, utána rögtön visszatenni az ágyába. Ha újra sír, újra felvenni. Eleinte ez lehet akár 100 felvétel is, de később meg fogja tanulni, hogy egyedül elaludjon. Már 4. napja csinálom eszerint. Úgy érzem, valóban könnyebb, bár tényleg sokszor kell felvenni-letenni, de nem visel meg úgy fizikailag, mint a folyamatos hurcolás. Az is nagyon fontos, hogy meglegyen a napirend, mert biztonságot ad neki, és a fáradtság első jeleire azonnal ágyba kell dugni. Mióta így csinálom, sokkal többet alszik napközben, szinte ébredés után egy órával már újra pihenni kíván. Jobban is eszik, szívesebben szopik, több a tejem is.
A hasra-hátra fordulást azóta is csinálja, bár nem olyan intenzíven, időnként nem sikerül neki, alászorul a karja, olyankor mérgesen sír. Legújabb szokása a repkedés: hason fekve lábait és karjait is felemeli egyszerre, a fejét is, és így egyensúlyoz a hasán. Állandóan ezt csinálja, nem csodálom, hogy belefárad. Alvás után, ha hangicsál és bemegyünk hozzá, akkor is ebben a pózban találjuk általában. 
Ma éjszaka történt valami, ami eddig nem fordult elő: 11 körül felsírt, hangosan, ijedten. Beszaladtam hozzá, félálomban forgolódott és szenvedett. Felkaptam, vígasztaltam, simogattam egy kicsit, azonnal megnyugodott. Visszatettem, aludt tovább szépen. Lehet, hogy rosszat álmodott.
