Jól működik a külön szoba, de azért így sem szeret ébren ágyban feküdni.
Ha éppen nem alszik vagy nem szopik, általában sír, ha nincs kézben. Kivéve azokat az alkalmakat, amikor a pihenőszékben nézelődik, de ezt nem sokáig bírja általában. Nomeg az autózás is tetszett neki eddig. Szombaton kicsit autóztunk, de sajnos sírdogált, mostanában már ezt sem szereti annyira. Viszont a fürdést kezdi megszeretni, már mosolyogni is szokott a vízben. Egyre többet mosolyog, nevet, gagyarászik, és a kezét is egyre ügyesebben mozgatja. Felfedezte a pihenőszék másik kis állatkáját, a pandamacit. Hosszasan bámulta, sőt, fogdosta is!
Vasárnap Piroska nagymamánál voltunk, elég nagy társasággal (gyerekestül 8-an).
Volt nagy hangzavar, emelt hangú beszélgetés, hangoskodás. Szegény Andriska a kisszobában kicsit aludt, kicsit szopott, de inkább végig csak nyűgösködött. Mikor hazajöttünk, nagyon nyugtalan volt, azt hittem, éhes, de mikor próbáltam szoptatni, csak ordított vörös fejjel. Hurcolásztam, megfürdettem, próbáltam mindent, hátha megnyugszik, de semmi nem használt. Gyanítottuk, hogy megint túl sok inger érte a társaságban. Mivel nem szopott, lefejtem a tejet. Végül Feri kitalálta, hogy adjam oda neki a lefejt tejet cumisüvegből. És csodák csodája, úgy itta, mint egy éhező. Érdekes... Bezabált vagy 120 ml-t, és megnyugodott, és végre el tudott aludni. Azóta rendesen szopik, nem tudom, miért volt ez.
Hétfőn a Heim Pál kórházban voltunk csípőszűrésen és hasi-koponya ultrahangon. Mindent rendben találtak. Andris a csípőszűrést még egész jól tűrte, csak akkor kezdett sírni, mikor az orvos szétfeszítette a két lábát. Az ultrahangot viszont végigüvöltötte. Szerencsére elég gyorsan sikerült végezni.
Sajnos a kis kerek száraz piros folt az arcán, ami néhány napja jelent meg, egyre nagyobb, és hámlik. A feje tetején is van ilyen kerek folt. Először azt hittem, hogy csak elkaparta magának, vagy beütötte a fejét, és az egy kis seb, de nem. Utánanéztem a neten, és az a gyanúm, hogy atópiás dermatitisz, azaz csecsemőkori ekcéma. Majd megmutatjuk az orvosnak, mert ez elég kegyetlen betegség. Nagyon sajnálom szegényt, mert ha ez tényleg az, akkor nagyon viszket neki. Elvileg 3-4 éves korára kinőheti, de lehet, hogy élete végéig szenvedni fog vele.
Délután levittem sétálni, hát nem tudom, van-e értelme ennek a levegőzésnek. Égett gumi szaga lengte be a vidéket, és az autók kipufogógázai sem tesznek jót neki. Idefent a nyolcadikon biztosan tisztább a levegő. Mindenesetre szépen aludt közben, és én is mozogtam egy kicsit. Majdnem elkapott bennünket a vihar, de megúsztuk.
Este 9-kor aludt el, hajnalban 3 körül ébresztett. Mikor meglátott, nagyokat vigyorgott rám, járt keze-lába. Szépen szopott, majd visszafektettem, próbáltam hagyni, hátha elalszik. Hát nem sikerült. Egyre jobban belehergelte magát a sírásba, nem akart aludni. Nem irigylem a szomszédokat. Végül felvettem, járkáltam vele egy csomót, mire megnyugodott. 5-kor sikerült visszaaltatni...
eddigiek
2008.04.29. 12:16 - Mirci30
A bejegyzés trackback címe:
https://andriska.blog.hu/api/trackback/id/tr55446932
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
endike · http://barathendre.wordpress.com/ 2008.04.29. 17:26:37
Tök jó. Én mindig olvasom ám ezt a blogot. :)