Reggel 8 után ébredtünk, én arra, hogy Andris nyüszög. Ránézek, hát megint teljesen keresztben feküdt, bámulta a csillárt és mosolygott rá. Így keresztben jól rálátott.
Gyorsan össze kellett szednünk magunkat, mert ma volt az első nap, hogy vittük magunkkal a csoportba. Ma Piroskánál tartottuk, de miután mindenki lemondta, csak mi mentünk el. Kitaláltuk, hogy elutazunk Martonvásárra egy kicsit kirándulni. Nagyon szép idő volt, hétágra sütött a nap. Andris mindaddig csendben volt, amíg ment az autó, de ahogy megálltunk egy piros lámpánál vagy sorompónál, sírni kezdett.
Piroskánál jó hideg volt a lakásban, Andriska overállban volt. Megszoptattam, majd lefektettük a kihúzható kanapéra, még egy takarót is terítettünk rá, úgy aludt, míg Feri ügyeket intézett. Aztán finom juhbeles virslit ettünk, majd elindultunk Martonvásárra négyen.
Nagyon meleg volt az autóban, Andris eléggé szenvedett az overállban (amúgy pamut és nem vastag, de akkor is). Mikor megérkeztünk, gyorsan kivettük a hordozóból, át a babakocsiba, de annyira meg volt izzadva és sírt, hogy inkább kézben vittem.
A park gyöngyörű volt, elég sok látogatóval (meg pókkal). Leültünk egy padra a tó mellett, próbáltam szoptatni, hát, nem nagyon ment ilyen körülmények között, mindazonáltal Andris megnyugodott. Körbesétáltuk babakocsival a tavat, majd hazaindultunk.
Pesten még elmentünk egy cukrászdába fagyizni. Andriska felfedezte a lábát! Egy padon ülve nyaltuk el a fagyit, Andris az autósülésben ült, békésen nézelődött. Egyszer csak észrevettük, hogy a lábait nézegeti elmélyülten, nagy érdeklődéssel, ahogy emelgette őket. Közben habos nyálbuborékok gördültek ki a száján.
Ezen kívül új szokása, hogy szopja a hüvelykujját. Eddig csak az öklét tömködte a szájába, és a kézfeje oldalát szopta. Most már egyre ügyesebben oda tudja vinni a kezét a szájához.
