Andriska

Már a kirándulás előtti napokban teljesen rászokott arra, hogy csak úgy aludt el, ha előtte jó sokáig sétáltam vele a lakásban. Nemcsak késő este lefekvés előtt, hanem újabban a hajnali szoptatás után is 1-2 óráig altatgatni, hurcolni kellett, hogy el bírjon aludni. És ráadásul az esti lefekvés teljesen eltolódott 12-1 órára, volt, hogy csak 2-kor tudtunk nyugovóra térni teljesen kimerülve. Nem lehet ezt tartósan csinálni, hogy 1-2 órákat kell hurcolni minden lefekvés előtt. Meg kéne tanulnia egyedül elaludni.
Feri mondta, hogy ne vegyem fel. Kipróbáltuk, hogy mit csinál, ha nem vesszük fel, hátha elalszik magától. Próbáltunk aludni úgy, hogy Andris a kiságyban ordított. Végül Feri gyengült el, nem bírta tovább, odament hozzá és felvette. Persze egyből elhallgatott, illetve hüppögött, megnyugodott. Feri visszatette az ágyába, gondolva, hogy most már aludni fog. Hát jobban üvöltött, mint előtte. Ekkor már Feri is sírt, én is sírtam.
(Később Feri úgy magyarázta, hogy ő a meghatottságtól könnyezett, mert rágondolt Andriska kaján vigyorára. Én azért, mert nagyon sajnáltam szegénykét.) Végül én is felvettem, kicsit sétáltam vele, amíg valóban elaludt, majd betettem az ágyába és végre alhattunk, nem riadt fel.