Mostanában egész jó napjaink vannak, kivéve az esti cirkuszt, az most már mindennapossá vált. Abban a tudatban, hogy előbb-utóbb abbahagyja, kibírható, bár nagyon fárasztó. Pont akkor csinálja, amikor Feri fáradtan hazajön és szeretne pihenni, tévézni, beszélgetni. Ordító gyerek mellett ez nehezen megy, és én sem tudok semmi másra figyelni, csak arra, hogy valahogy megnyugtassam.
Andriska amúgy nagyokat eszik, sokat alszik, éjszaka csendben van, egyszer kell etetni hajnalban. A reggeli ébredés előtt sokat tekereg álmában, nyögdécsel, ilyenkor engedi ki a nagy pukikat, aztán a nyögdécselés átvált sírásba és kajakövetelésbe.
A fürdést változatlanul utálja. Egyre többet mosolyog, sőt, teli szájjal vigyorog, ha beszélünk hozzá. Nagyon élvezi, ha a két lábát felemeljük és a hasához húzgáljuk.
Úgy látom, koszmó jelent meg a feje tetején, kis hámló lerakódás, megpróbálom olajozni és fürdéskor ledörzsölni.
