Nappal szépen evett, aludt, nézelődött, annak rendje és módja szerint. Este 6-kor indult a menetrend szerinti sírás, eltartott este 10-ig. Ha felvettem, ringattam, sétáltam vele, akkor is megfeszítette magát és üvöltött. Tehetetlennek éreztem magam. Feri elszaladt a patikába Infacolért, azt olvastam, van, akinek ez vált be az Espumisan helyett. Beadtuk neki, hiába. A végén már a kétségbeeséstől fásultan bámultam a tv-t, míg Andriska a kiságyban sírt, időnként fájdalmas nyöszörgésbe váltott át, aztán folytatta az üvöltést. Csorgott a könnye kétoldalt a halántékán, szörnyű volt. Végül Feri nem bírta tovább, felvette. És érdekes módon, ott a mellkasán megnyugodott. Hüppögött, sóhajtozott, aztán elaludt, mint egy kis csomag. El is maradt az esti szopás, betettük az ágyba, és 1/2 3-ig nem is volt hangja. Biztos jól kimerült. Mi is...
