Végigsöpört a családon valami hasmenéses-hányásos vírus, szegény Andrist sem kímélte. Most kezd már úgy-ahogy kilábalni belőle.

Kezdődött azzal, hogy Feri és én egyszerre estünk le a lábunkról, azt hittük, hogy az előző napi rakott krumpli volt a hibás (kicsit penészes volt a kolbász), és örültünk, hogy a gyerek nem evett belőle. Szerencsére nálunk csak 1,5 napig tartott az intenzív hányással, hasmenéssel, végelgyengüléssel járó állapot, de annyira megijedtünk az első este, hogy így nem fogjuk tudni ellátni Andrist, hogy gyorsan riasztottuk az összes nagymamát másnapra.

Meg is érkeztek készségesen, délelőtt Piroska segített (délutánra dolgozni kellett mennie), majd Anyu is megérkezett. Szerencsére addigra már egész jól összeszedtük magunkat, ám délután Andrisnál is beköszöntött a betegség. Szegény nagyon nyűgös volt, azt hittük, éhes, és tömtük bele az ennivalót. Nyelte-nyelte szegényke, a végét már nagyon nem akarta enni, gondoltuk, egy kis alma jót fog tenni desszertnek. Hát, azt már nem kellett volna erőltetni, az első kanál után kihányt mindent, orrán-száján jött a kaja, nagyon megrémült, sírt. A hasa is felpuffadt, nagy pukikat eregetett. Délután még levittük sétáltatni, jól viselte, de itthon hatalmasat kakált, annyira, hogy át kellett öltöztetni. Felhívtuk a rendelőt, de nem nagyon tudtak mit mondani, csak hogy vigyük be. Nem vittük, mert a kiszáradás nem fenyegette (viszonylag rendesen ivott), és mivel mi is hamar kihevertük, reméltük, hogy ő is jobban lesz. Innentől kezdve azonban 2-3 napig tartott a hasmenése, nem evett és iszonyú rossz volt a közérzete, nem lehetett vele bírni, annyira nyűgös volt, sőt, éjszaka is többször felébredt, úgy felsírt, mint akit nyúznak.

Még most is keveset eszik, de már jó a közérzete, nyugodt, játékos. Tegnap még az Árkádot és az Ikeát is megjártuk vele, jól viselkedett, bár nagyon elfáradt estére. Tegnap délelőtt, míg iskolában voltunk, Piroska levitte, most először a triciklivel. Andris nagyon élvezte, egész úton dumált, magyarázott, tetszett neki, hogy jobban kilát, nincs úgy beszorítva. Kapott Piroskától egy lábbal hajtós kismotort is, nagyon masszív, de még nem ér le a lába, eltettük későbbre.
Az Árkádban betértünk a T-home ügyfélszolgálatára. Nagyon elhúzódott az ügyintézés, Andris nehezen tűrte. Muszáj volt szabadon engedni. Talált egy könyvespolcot, amibe jól meg tudott kapaszkodni, rajta telefonkönyvekkel meg egy TV-vel. Azt a ricsajozást, kiabálást, sikongatást, amit ott rendezett! Annyira élvezte, hogy zengett az egész iroda. Mikor nagyanyja mondta neki, hogy nem, nem, még jobban belelendült, toporzékolt. Végül ki kellett vinnem, mert már nagyon ciki volt, szerencsére a biztonsági őr nem rosszallóan, hanem együttérzően nézett ránk, biztos neki is van gyereke.