Voltunk a rendelőben tegnap, 7 hónapos 1 hetes mérésre. Gyalog mentünk babakocsival Ferivel, nagyon szép idő volt.
Súlya 8,93 kg, hossza 74 cm. Most megint azt mondták, hogy 1 éves méret. Kérdeztem, nem kövér-e (mivelhogy az utóbbi időben igencsak kikerekedett), de az orvos szerint egyáltalán nem, pont jó. Hűledeztek, milyen hasizma van, amikor fel akart egyenesedni a mérlegeléskor. Vizsgálatkor egyáltalán nem sírt, sőt, játszott a doktor néni nyakában levő zsinórral. Mivel ezúttal csendben volt, amikor a szívét hallgatta, az orvos enyhe szívzörejt hallott, és azt mondta, hogy nem kell megijedni, de ha gondoljuk, meg lehet nézetni kardiológián. A XIX. kerületi szakrendelőt ajánlotta.
A védőnő kikérdezett, hogy miket tud már, miket eszik, van-e valami gond. Mondtuk, hogy túl sokat alszik. Az orvos szerint nem valószínű, hogy vérszegény lenne, mert teljesen egészségesnek néz ki, inkább nagyon élénk, figyelmes, és az élményeket piheni ki. Mellesleg a szívzörej oka is lehet vérszegénység...
Igényeltük a Prevenar oltást, jövő hónapban megkapja az elsőt.
Írt fel egy csomó tápszert, el is költöttünk egy vagyont a patikában, mikor kiváltottuk hazafele menet.
Este 1/2 7-kor csörgött a telefon, a patikából hívtak, hogy otthagytunk egy pénztárcát. Kiderítették a telefonszámunkat, és felhívtak, hogy menjünk érte, mert valaki leadta. Észre se vettem, hogy nincs meg! Variáltam, hogy melyik ablakhoz álljak, és az elsőnél letettem a pultra, de végül Feri fizetett a másik ablaknál, úgyhogy fel se tűnt. Nem győztem hálálkodni. Feri elszaladt érte, minden hiánytalanul benne volt, az összes igazolványom, bankkártya, stb, és a pénz is.
Mostanában este elalvás előtt az ágyon meghitten heverészik az apjával a félhomályban, és az (apja) arcát tapogatja. Feri föléhajol, halkan énekel vagy beszél neki, közben Andris a kis ujjaival finoman meg-megérinti az orrát, száját, és közben teljes összpontosítással, komolyan, koncentrálva tanulmányozza. Ez így megy percekig, közben Feri időnként nem bírja tovább, nevetésben tör ki és a könnyeit törülgeti, aztán folytatják. Ha Feri bekapja az ujját vagy megérinti a nyelvével, Andris nagyon élvezi, vigyorog, nevet. Aztán visszakomolyodik, és tovább vizsgálódik.
Engem általában vadabbul támad, próbál harapni, erősen az arcomba markol, lerántja a szemüvegemet, a kezembe vagy a lábamba harap, aztán pajkosan vigyorog. Feri már leszoktatta erről, őt nem nagyon támadja már, azt hiszem, nekem is erélyesebbnek kell lennem.
Este, fürdés előtt pucérkodni szokott az ágyon. Borzasztóan élvezi, hogy megszabadul a ruháitól, teljesen felélénkül, izeg-mozog, hempereg, játszik, és annyira felpörög, hogy időnként bevadul, "nekifutásból" támad, harap, mint egy kis agresszív állatkölyök. Most ez így nagyon aranyos, élvezzük, nevetünk rajta, de remélem, nem lesz agresszív nagyobb korában. Bár abban megegyeztünk Ferivel, hogy inkább ő harapja a többieket majd, mint hogy őt harapják.
