Nahát, ez a Piri nagymama egy mágus! Annyit mondogattam neki, hogy nem megy a fürdetés, Andriska utálja, ahogy beteszem a vízbe, sír, hogy végül kitalálta, hogy megnéz egy fürdetést. Annak rendje és módja szerint előkészítettük a vizet és Andriskát, majd óvatosan betettem a kádba. A nagyanyja végig szóval tartotta, beszélt neki nagy lelkendezéssel. Andris tágra nyílt szemekkel meredt rá folyamatosan, majdnem mosolygott is, esze ágában sem volt sírni. Tűrte a törülközést is, egyedül akkor kezdett nyűgösködni, amikor már öltöztettem. Hát, el voltam képedve. Ezek szerint minden a dumáláson múlik, és nem mindegy, hogyan dumálunk. Lelkendezve, hangosan, nyájasan kell beszélni neki, nem csak úgy bizonytalanul motyogni, ahogy én próbálkozok...
Altatni is nagyon jól tudja, amíg néztem, ahogy susog neki meg ringatja, majdnem én is álomba szenderültem :-) Ahogy Piroska elhagyta a terepet ágyban az édesdeden alvó Andriskával, Andris azonnal felébredt és kezdődött az esti cirkusz...