Andriska

Mostanában úgy látom, hogy nem azért sír annyira, mert fáj a hasa, hanem azért, mert egyszerűen nyugtalan, és képtelen magát megnyugtatni, egyre jobban belehergeli magát a sírásba. Esténként, amikor már megetettem és itt lenne az ideje az alvásnak (10-11 óra körül), és én is szeretnék lefeküdni, képtelen elaludni. Először úgy látszik, hogy már nagyon álmos, bóbiskol a karomban vagy el is alszik. Ekkor beteszem az ágyába, olyan, mintha minden rendben lenne, én is lefekszek és próbálnék aludni, de hamarosan rájön valami idegesség, behunyt szemmel keze-lába jár, a saját arcát karmolássza, fejét ide-oda forgatja, nyöszörög, gyorsan kapkodja a levegőt, és előbb-utóbb felébred és sírásba torkollik az egész. Ha a cumit a szájába nyomom, kicsit megnyugszik, de ahogy kiesik a szájából (sőt, saját magának veri ki a csalapáló kezével), nagyon sír. Ez most már így megy szinte minden nap, volt, hogy másfél órán keresztül csak szenvedett és nyöszörgött, és hajnali 1/2 1 lett, mire el tudott aludni szegényke.

Ma éjszaka  már a hajnali szopás is ebbe torkollott. Szerencsére már 1/2 10-kor elaludt. 1/2 2-kor ébresztett éhesen. Mikor jóllakott, elernyedt és betettem az ágyába annak rendje és módja szerint, azonnal kipattant a szeme, látszott, hogy semmi kedve aludni. Szeretett volna szórakozni, azt akarta, hogy foglalkozzak vele. Miután erre nem tudott rávenni, nyögdécselt, majd hamarosan éktelen üvöltésbe csapott át. Kénytelen voltam felvenni és járkálni vele a sötétben. Elégedetten nézegetett tágra nyílt szemekkel. Ha leültem vele, még mosolygott is rám teli szájjal. Reménytelennek tűnt, hogy valaha is visszaaludjon. Végül másfél órás járkálás és altatgatás után nagy nehezen elszenderedett. Mikor kezdett elaludni, megint jött ez az izgatott fetrengés, nyöszörgés, sírdogálás. Szörnyű! Nagyon sajnálom ilyenkor (és magamat is...). Csak 1/2 4-kor bírt elaludni végül.
Eddig az éjszakákkal nem volt ilyen probléma, ha jóllakott, simán aludt tovább.

Azt gyanítom, hogy az idegrendszere nem tudja feldolgozni még a sok élményt, ami napközben éri. Most már sokkal figyelmesebb, rengeteg új ingert tud befogadni, igényli is a fogalkoztatást, és estére kifárad. Remélem, később, ahogy fejlődik, elmúlik majd ez az időszak. Utál egyedül lenni a kiságyban, ha ébren van, és most már az sem elég neki, ha felvesszük, járkálni kell vele, hogy tudjon nézelődni. Imádja, ha beszélünk hozzá, mosolygunk rá, ő is mosolyog, tátog, liheg, ugyanúgy izgalomba jön, de ilyenkor nem a kétségbeeséstől, hanem örömében.