Tegnap itt jártak a szegedi nagyszülők. Gyuri papa is eljött - bár fizikailag elég rosszul érezte magát - hogy megcsodálja végre élőben a fogadott unokáját. Tetszett neki. Ritáék küldtek néhány Annácska által kinőtt ruhát, nagyon jól jönnek.
Andris jól viselkedett, csak olyan du. 3 körül kezdett nyűglődni. Anyuék 5-kor mentek el, azután már nem tudtam mit kezdeni vele.
Ha egy kicsit is letettem, 5 percnél tovább nem nagyon bírta, sírt. Ha szoptatni akartam, éhesen kapott a cici után, de 1-2 korty után vörös fejjel ordított, megfeszítette magát. A hajszárítóból a hasára fújt meleg levegő azonnal megnyugtatta, de hát nem bírja az ember órákig tartani azt a vacakot. Gripe Water, Espumisan, Infacol, hordozókendő ide vagy oda, ilyenkor semmi nem segít, még a hurcolás is alig.

Végül 10 óra körül én is feladtam, miután idegességemben levertem a mellszívót és a tartalma a szőnyegre ömlött, majd képtelen voltam lecsavarni a tetejét, odavágtam az egészet, és sírva bevonultam a kisszoba sötétjébe. Andris kétségbeesetten üvöltött a nagyszobában. Szerencsére megjött a felmentősereg: Feri, aki próbált vígasztalni, és akin kitölthettem az összes felgyülemlett mérgemet és kétségbeesésemet. Ő is felvette Andrist és próbált a lelkére beszélni. Éjfélig folytatódott a küszködés, 30-40 g-okat bírt csak szopni összesen. Végül éjfél körül végre el tudott aludni a vállamon, betettem az ágyába, és már csak 3-szor kellett felkelni és visszatenni a szájába a cumit, aztán csend lett.

Reggel 5-kor (illetve ma már 6) ébresztett, azóta rendesen viselkedik, én hulla álmos és fáradt voltam, egy-egy szoptatással megszakítva 11-ig aludtam, azóta ő is alszik, most kezdett ébredezni.