30-án voltunk a Kaáli Intézetben megrendelni a kistestvért.
Feri mondta a doktornőnek, hogy jöttünk a babagyárba egy újabb kakagyárért.
Nagyon kedvesen és örömmel fogadott a doktornő, még nem is láttuk ennyire jókedvűnek.
Vittünk neki fényképeket is, hogy kitehesse a falra a rengeteg jól sikerült lombikbébi mellé, kiválasztott egy hason fekvős vigyorgós korai képet.

Szóval novemberben indul a project, viszont ehhez októberre teljesen abba kell hagynom a szoptatást, hogy hormonálisan helyreálljak. Remélem, a gyerekorvos meg fogja érteni, és nem kell vele küzdeni a tápszerért.

A hozzátáplálás megtette a hatását: Andrisnak 2 napig nem volt széklete, aztán harmadnapon produkált egy igazi kakát, nem folyt ki, hanem egyben maradt, bár puha volt. És büdös! Feri vette észre, én nem is láttam, ahogy besandítottam a pelenkájába, mert nem ilyenre számítottam. Mikor kibontottam, akkorát kiáltottam meglepetésemben, hogy szegény Andris sírva fakadt. A második ilyen kakát Piri nagymama találta a szag alapján, az jóval nagyobb adag volt, és akkor is sírva fakadt Andris, mint aki valami rosszat csinált. Biztos érezte, hogy nem az eddig megszokottak szerint történik a dolog. Szóval úgy néz ki, hogy mostantól nem fog a derekánál kifolyva mindent elönteni a híg kaka, nagy előrelépés.

Andris bőszen nyeli a különböző bébiételeket (alma, őszi, alma-krumpli, sütőtök-alma, stb). Egy-kétszer tejpépet is adtam neki.
A térdhajlatában az ekcéma hirtelen sokat javult a hidrokortizontól, viszont most megint csúnya piros. Lehet, hogy elvisszük a Heim Pálba szakorvoshoz. Felhívtuk őket, azt mondták, hogy azt sima gyerekorvos nem mondhatja ki, hogy ekcéma, csak bőrgyógyász. Ha reggel odamegyünk, és szólunk, hogy kisbabáról van szó, nem fognak sokat várakoztatni. Viszont ha allergiavizsgálatra lesz szükség, ahhoz be kell fektetni pár napra!