Ma elmentünk tanácsadásra, Feri elkísért, gyalog mentünk. El szerettem volna beszélgetni kicsit a védőnővel a hozzátáplálásról, mielőtt bemegyünk az orvoshoz.
Persze a védőnő és az orvos is szabadságon volt, de ha már ott voltunk, bementünk a helyettesítőhöz. Gondoltuk, legalább megismerjük ezt a doktornőt is, hátha szimpatikusabb, mint a miénk.
Kissé úgy éreztem magam, mint aki csak betolakodóként feltartja az orvost a bokros teendői között, úgyhogy néhány kérdésemmel elő se mertem hozakodni. Le se mérték Andrist, és elég durván megnyomkodta a hasát, sírt is szegény. Meghallgatta előlről-hátulról, de nem lefektetve, hanem az ölemben tartva, kitekeredve.
Mutattuk neki a térdhajlatában levő sebeket, amik már nagyon csúnyák, varasak. Egyből rávágta, hogy ekcéma, írt rá hidrokortizon kenőcsöt, és egy testápolót a száraz részekre. Nekem tejmentes diétát írt elő, semmit nem ehetek, amiben tejtermék van, még tejes zsemlét sem, marha-borjúhúst sem, és csak baromfiból készült parizert, virslit.
Feri megemlítette, hogy kevés a tejem, és a korábban lefagyasztott tartalék is fogytán van. Nem javasolt tápszert, hanem azt mondta, hogy nyugodtan kezdjünk el almát-őszibarackot adni, és krumplit különböző zöldségekkel összeturmixolva, 6 hónapos korától pedig mehet a hús is. Megkönnyebbültünk, hogy most már orvosi felhatalmazásunk van a hozzátáplálásra. Nem mondtuk meg, hogy mi már második hete adunk Andrisnak almát, krumplival kevert almát, tegnap pedig már az őszibarackot is megkóstoltattam vele. Tejszaporításra nem a minél többszöri szoptatást javasolta, ahogy a mi orvosunk, hanem a szoptatósteát és a pihenést.
A mai nap nagyon nehéz volt.
Azzal kezdődtek Andris szenvedései, hogy a reggeli nagy alvása közben fél óra után felébresztettem, és indultunk az orvoshoz. Sírva méltatlankodott, de aztán valamennyire megnyugodott. A rendelőben sokat kellett várni, szinte végig a karomban volt, így nem sírt, de látszott, hogy szeretett volna már aludni. Hazafele jövet a patikában rázendített, de volt nálam tej cumisüvegben, így azzal el tudtam hallgattatni. Mire hazasétáltunk, édesdeden aludt a babakocsiban, sőt, még a lakásban is tovább aludt benne egy kicsit.
Na de onnantól kezdve szinte semmit nem tudott aludni egész nap. Ha sikerült is letenni, rövid idő múlva sírva felébredt. Gyakran szopott, de csak kis adagokat. Az őszibarackpüré nem igazán ízlett neki, csak nyammogta, de azért megette. Az almát viszont kinézte a számból, szinte könyörgött, hogy ő is kapjon. Erre lereszeltem egy kicsit, azt megette. Ezután még sírósabbá vált, gyanítottuk, hogy talán a hasát bántja ez a sok gyümölcs. Gripe Watert is kapott, jöttek nagy büfik és pukik, de kaka egész nap nem volt.
Hanem ami a fürdés után következett, az már mégiscsak sok. És ezt már napok óta csinálja, hogy hiába altatom el és teszem le hosszas hurcolgatás után, nem marad úgy, hanem 15-20 perc múlva felsír, és kezdődik az egész előlről, legalább 3-4-szer minden este. Ilyenkor megszoptatom, vagy segít, vagy nem. Próbáltuk a "fogzásellenes" homeopátiás kúpot, Chamomilla bogyókat, Dentinox gélt is, nem sok sikerrel. Kétségbeejtő, tehetetlenek vagyunk. A hálózsákot is levettem róla, hátha az a baja, hogy melege van.
Volt már, hogy csak 1/2 11-kor sikerült végleg ágyba tenni, ráadásul többször is felkelt éjfél körül. Amikor már végleg nem tudok mit kezdeni vele, kihozom közénk a nagyágyra. Ezzel csak az a baj, hogy ahelyett, hogy megnyugodna, teljesen felélénkül, vigyorog, hempereg, gügyög, persze mi is nevetünk, játszunk vele, holott elalvás előtt már nem kellene pörgetni a gyereket. Félek, hogy a végén rászokik erre.
Ma, mikor már vagy ötödször sírt fel, fogtam magam, elkészítettem neki egy kis tejpépet, amit a DM-ben vettem (elvileg 4 hónapos kortól adható, gluténmentes, babatejes pép), és belekanalaztam a szájába, gondolván, hogy talán az a baja, hogy nincs tele a hasa. Ezután még egy kicsit a nagyágyon hempergett, forgolódott, játszott, majd mikor vagy háromszor nagyot ásított, megint letettem aludni. Végre tartósan elaludt.
Mellesleg, már egész jól mászik. Az a technikája, hogy hason fekve magasra feltolja a fenekét, majd előrenyúlva leengedi. Persze nem ilyen szépen, hanem dől jobbra-balra, de a végén mégis csak előbbre jut rettenetes erőfeszítések közepette.
Újabb szokása, hogy szopás közben harap. Már folyik rólam a víz közben, annyira félek, hogy mikor harap újra. Kiszámíthatatlan. Ráadásul, ha felszisszenek, rászólok, sokszor csak vigyorog a képembe, azt hiszi, jó játék. Próbáltam bimbóvédővel, de még úgy is éreztem, amikor rászorította a fogát. Remélem, előbb-utóbb abbahagyja. Mert ha nem, én hagyom abba a szoptatást!
Vettünk neki menő napszemüveget, Baby Banz, 100% uv-szűrős. Nagy sikert arat vele, ha sétálunk.
Jellemző képek:
