A nagypapától kapott egy nagyon aranyos játékkutyát, a nagymamától meg 7 bodyt.
Elégedettek voltak Andriska fejlődésével, tetszett nekik, hogy már milyen figyelmesen nézelődik. Kissé nagy volt a hangzavar, tetézve Andriska sírásával. Amikor éppen nem szopott, csak kézben bírt megmaradni, méghozzá általában hurcolva, különben sírt.
Végrehajtottuk a nagy fegyvertényt: átköltöztettük a kiságyát a kisszobába. Anyu szétszerelte, majd a gyerekszobában újra összeszerelte, így nem kellett levenni az ajtót.
Remélem, ott nyugodtabban tud majd aludni, és nekünk sem kell lábujjhegyen járni és suttogni egész este. Így még tüsszenteni is alig engedtem Ferit. A tervem, hogy a nagyszobába veszünk egy járókát, és nappal, amikor nem alszik, abban lesz, ott nézelődhet, játszhat.
Ezen kívül anyuval átnéztük az összes ruháját, kipakoltuk a dobozokat, és ami nem kell már, azokat elraktuk, a hamarosan aktuális méretűeket elővettük.
Andris bemutatta a forgónézegető tudományát: sokáig nagy élvezettel, mosolyogva és lelkesen rugdalózva nézegette a forgót az új helyén, többször fel kellett húzni neki a zenét.
Átvittük a szoptatós fotelt is, ott szoptattam, és büfizetés közben már a vállamon át az anyu által varrt falvédőt is nézegette.
Már aludt egyet a kisszobában délután, most elaludt az ölemben, és amikor áttettem az ágyába, ott is maradt. Remélem, szeretni fogja az új helyét.
